Nácik által elvett, náciszimpatizáns festő képe került vissza zsidó tulajdonosa utódaihoz
Emil Nolde német expresszionista festő egy nácik által áron alul, kényszerrel megvett festményét adja vissza Düsseldorf városa az eredeti tulajdonos unokáinak – jelentette be a város hétfőn.
 Emil Nolde: Piazza S. Domenico II, Taormina
|
|
| A festmény Curt Schueler zsidó fakereskedőé volt, akit az 1930-as években arra kényszerítettek a nácik, hogy aránytalanul olcsón eladja nekik.
A képet 1953-ban vásárolta meg a városi gyűjtemény számára Conrad Doebbeke ingatlanügynök, akivel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy a náci uralom idején zsidóktól vásárolt műkincseket. A város ezért 2015-ben az Eltűnt Műalkotások Listájára helyezte a vásznat. A listán azokat a műveket gyűjtik össze, amelyekről úgy vélik, a nácik rabolták el a tulajdonosoktól. Minden listázott mű eredetét kinyomozzák. Az 1919-ben készült vászon mindkét oldalára festett a művész: az egyikre egy tájképet, a másikra egy női portért, amelyik a Színésznő címet viseli. Curt Schuelernek és feleségének sikerült Svédországba menekülnie a nácik elől, 1962-ben halt meg. A festményt unokái, Kaj és Ronny kapják meg. (MTI) * Az elmúlt évtizedekben került a közbeszéd fókuszába, és ma berlini kiállítás foglalkozik vele, hogy Emil Nolde festőművész maga is a náci eszmék híve lett. Mindez nem segítette abban, hogy megmeneküljön a nácik torz ítéletétől, mellyel képeit az “elfajzott művészet” kategóriájába sorolták és betiltották. Nolde titokban festett a háború alatt, sajátos technikájú, “láthatatlan képeket”, de a nácizmus híve maradt. A háború után mindez feledésbe merült, és Nolde mint a hitlerizmus áldozata került a reflektorfénybe. Siegfried Lenz róla mintázta Németóra című regénye festőkarakterét. A nácizmussal való szembesülés elmélyülő folyamata járult hozzá az utóbbi időben, hogy Nolde életművének komplexitásával – kimagasló tehetségével egyfelől, a nácizmussal való azonosulásának másfelől – egyszerre tudjon elszámolni a német kultúra. |
