Mundruczó Kornél darabja a vészkorszak utóhatásairól sikert aratott Németországban

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

„A kép és a szöveg, a zene, a játék, a feszültség, az igényesség, az érthetőség és az absztrakció szimbiózist alkot” – írta az ősbemutató után a Westdeutsche Allgemeine Zeitung. Mundruczó Kornélnak vészkorszak-utóhatásaira reflektáló Evolúcióját Németország egyik legfontosabb összművészeti fesztiválján mutatták be.

Részlet az előadásból

Egy megtermett, tarfejű ember lép a zuhanyozóterembe – írja a nepszava.hu tudósítója. A lábán gumicsizmát hord, a kezében fémvödröt: takarítani jött. Hangosan csattan alkarján a gumikesztyű. Az ujjakat egyenként meghúzza: a hangjuk élesen pattan. Egy darabig még el lehetne ezzel szórakozni, de közben megérkezik a másik két takarító is, és munkához látnak. A megbarnult csempén rétegekben áll a mocsok. A fém kapaszkodókon bordóvá alvadt a vér. A teret betölti Ligeti György Requiemjének első tétele, az Introitus. Az értelmezési lehetőségek fogynak. Az ismeretlen hajszál a fürdőben mindig undorító. A gázkamra csempéjének repedései között: iszonyatos.

Mundruczó Kornél Evolúcióját Ruhrtriennálén mutatták be. Hogyan öröklődik a holokauszt traumája? Fejlődhet-e az ember az ismétlődő megrázkódtatások nyomán? – kérdezi a Ligeti-Requiemre épülő, három generáción átívelő családtörténet, mely a tízéves fennállását ünneplő Proton Színház eddigi legnagyobb projektje.

– Se nem opera, se nem színház, se nem non-verbális színház, se nem visual art, nem is klasszikus koncert, hanem mindezek fúziója. A kérdés az volt, hogy miként tudunk olyan egységet létrehozni, amelyben a „musiktheater”-forma értelmet nyer, és nem esik az egész darabokra – írja körül az Evolúció műfaját Mundruczó a Népszavának.

Másodszor rendez a ruhr-vidéki fesztiválnak: tavaly Hans Werner Henze oratóriumát, a Medúza tutaját vitte színre Bochumban.  Sápadt, hetven körüli nő áll a konyhában. Hálóingén apró, kék virágok. Hosszú, fekete haját komótos mozdulattal söpri félre az arcából. A kezében fekete jegyzetfüzetet tart. A vonalas papíron mint fekete bogarak hemzsegnek a leírt, aztán firkálva áthúzott szavak. Összpontosít. Felkiáltójeleket ír: vessző, pont. Éva (Monori Lili) újszülött baba volt, amikor a lengyel takarítók megtalálták elrejtve az auschwitzi haláltáborban. Megroppant a túlélők traumájának súlya alatt. Az álom és a valóság határán él. Nem tudni, hogy az emlékei igaziak-e. Mindennek a mélyén ez van, mondja merengve, amikor a lánya, Léna (Láng Annamária) elkéri tőle az anyakönyvi kivonatát, hogy bizonyíthassa a zsidóságát. Berlinben él a fiával, Jónással, a beiskolázás maga a horror: csak úgy sikerülhet, ha a zsidó hitközség is segít. Kell, hogy legyen valami értelme annak, hogy ő nem lehetett gyerek; hogy az anyja miatt nem élt, hanem túlélt.

A teljes cikk

támogatás