Mi lett Rákosi Mátyás családjával?

Írta: mult-kor.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

A 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb negatív alakjáról, Rákosi Mátyásról viszonylag sok információ áll a rendelkezésünkre, ám jóval kevesebbet tudunk Szabadkán maradt családtagjairól. A Szerbiához tartozó magyar város világháborús áldozatainak névjegyzékében talált információ szerint a néhai főtitkár apja, bátyja és húga egy auschwitzi gázkamrában hunyt el, tudható meg Molnár Tibornak az ArchívNet számában megjelent cikkéből.

Rákosi Mátyásjpg

Rosenfeldből Rákosi

Ismert tény, hogy a magyar történelem egyik legvitatottabb és legmegosztóbb személyisége – Rákosi Mátyás – Adán látta meg a napvilágot. A Tisza-menti településen vezetett zsidó felekezeti születési anyakönyv tanúsága szerint Rákosi Mátyás – akkor még Rosenfeld vezetéknéven – 1892. március 9-én született, apja Rosenfeld József, anyja Léderer Cecília; mindkét szülő származási helyeként Topolyát jelölték meg. A Rákosi-önéletrajz tanúsága szerint Rosenfeld József kereskedelemmel foglakozott, az anya pedig a gyermekeket nevelte: összesen 13-an voltak testvérek – a sorban Mátyás az ötödik volt – de közülük csak 11-en élték meg a felnőttkort.

A Rosenfeld-család Adán nem találta meg a számítását, ezért 1898 októberében Sopronba költöztek: 1904 januárjában itt kapták meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a családnév Rákosira történő magyarosítására. Ezt követően a család rövid időre visszaköltözött Topolyára. Hamarosan Szabadkára kerültek, és a jelek szerint itt rendezkedtek be tartósan. Rákosi Mátyás az 1905-1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, ahol 1910 júniusában tett sikeres érettségi vizsgát. Ebben az évben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az 1910-1911-es tanévben felvették a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémiára, amelyet 1912-ben fejezett be. Ezt követően Hamburgban, majd 1913-ban Londonban folytatta tanulmányait.

Az I. világháború kitörésekor – 1914 nyarán – bevonult a szabadkai állomáshelyű m. kir. 6. honvéd gyalogezredhez. Elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, és 1915 tavaszán – hadapródként – a 6-os honvédek egy menetalakulatával az orosz hadszíntérre helyezték. 1915 áprilisában orosz hadifogságba került, ahonnan 1918 tavaszán szabadult; májusban térhetett haza Szabadkára, ahol két hónap szabadságot kapott. 1918 augusztusában frontszolgálatra alkalmasnak nyilvánították és hadnaggyá léptették elő. A frontra azonban már nem került ki, kiképzőtisztként tevékenykedett. 1918. október 31-én részese volt a szabadkai vasútállomás katonai birtokbavételének.

Bácskában 1918. november elejéig tartózkodott. Feltehetőleg még a szerb csapatok beérkezése előtt Budapestre utazott, ahol belépett a frissen megalakult új politikai szervezetbe, a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1918 novemberét követően már – feltehetően – soha többé nem találkozott Szabadkán maradt családtagjaival. 1925-ben, egy rendőrségi kihallgatás során, a következőket vallotta családi kapcsolatairól: „Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett. Szüleim vallásos zsidók, akikkel politikai nézeteim nem egyeznek. Jó viszonyban vagyok velük, az érintkezésünk azonban megszakadt, mert nem akartam szüleimet a jugoszláv hatóságok vegzálásainak kitenni.”

Rákosi Mátyás további pályafutása ismeretes: 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság létrehozásában és annak működtetésében,1920 és 1925 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet-európai kommunista mozgalomban, 1925 és 1940 között börtönben volt, a következő öt évet pedig Moszkvában töltötte, a második világháborút követően Magyarország kommunista vezetésében vállalt szerepet kegyvesztettségéig és száműzetéséig, amely után a Szovjetunióban élt 1971-ben bekövetkezett haláláig.

A teljes cikk itt olvasható.

 

[popup][/popup]