Maradjanak a Dunában a holttestek?

Lassan öt éve lesz, hogy a Margit hídnál a búvárok megtalálták az emberi maradványokat. A temetésről azóta sincs megállapodás.

A Duna-parti Cipők forrás: Reviczky Zsolt / Népszabadság

A Margit híd 2011-es felújításakor a meder tisztításán dolgozó búvárok emberi csontokat, valamint ruha- és cipőmaradványokat találtak. A csontokat és velük együtt a ruhafoszlányokat és cipőket, amennyire lehetett a víz alatt, zsákokba gyűjtötték, és a felszínre hozták.

A helyszínre érkező rendőrorvos első pillantásra csak annyit tudott mondani, hogy minden valószínűség szerint évtizedekkel ezelőtt elhalálozott emberekről lehet szó. Ám, miután egyik-másik csonton mintha lövésnyomokat lehetett volna megfigyelni, valamint a leginkább épen maradt cipők eredetéről a szakértők azt mondták, valamikor a negyvenes években viselhették őket – ezek egy része most már a Budapesti Történeti Múzeumban van –, hamar felvetődött: a holokauszt idején a Dunába lőtt, kivégzett zsidók földi maradványait találták meg.

Ezért értesítették a Mazsihisz képviselőit is, felvetve, hogy a zsidó hagyományok szerint kellene az áldozatoknak a végtisztességet megadni. Ám ekkor még korántsem volt biztos, hogy a csontok valóban meggyilkolt zsidók maradványai.

Még akkor sem, ha sok érv szólt e mellett: így a feltételezett halál időpontja, a ruhák kora, akárcsak az, hogy sok nő és gyermek is lehetett az áldozatok között. Már az első antropológiai vizsgálat is megállapította a csontmaradványok alapján, hogy az áldozatok akár egy kisebb közösséghez is tartozhattak. Aztán a helyszín, a Margit híd pesti oldala is beszédes. Hiszen nem sokkal feljebb volt az úgynevezett nemzetközi gettó – és arról nagyon sok visszaemlékezés, tanulmány beszámol, hogy a nyilasok sok ezer embert lőttek ott a Dunába. (Néhány csontdarabon, mint említettük, ott volt a lövésnyom.)