Malmö szindróma

Csakhogy mostanában egyre gyakrabban érkeznek aggasztó hírek a svéd jóléti államból is: hiába a sokszor és sokaknak példaként emlegetett svéd tolerancia, hiába a nagy politikai korrektség, az országban jó ideje szaporodnak az antiszemita incidensek. Az amerikai Tablet magazin szerint a harmadik legnagyobb svéd városban, Malmöben oly’ gyakoriak a zsidóellenes megnyilvánulások, hogy sokan jobbnak látják kivándorolni. A zsinagógák felgyújtása, a zsidó temetők megszentségtelenítése és a „Heil Hitler!”-féle ordibálások arra késztetik a svédországi zsidók egyre nagyobb táborát, hogy Izraelbe költözzenek. 

A probléma korántsem új keletű. A Forward magazin már 2010-ben részletes tudósításban hívta fel a figyelmet arra, hogy Malmö Rosengard nevű negyedében – ahol a város muszlim vallású polgárainak többsége él – igencsak gyakoriak a zsidó- és Izrael-ellenes megnyilvánulások. Ennek okát egyesek a közel-keleti helyzetben vélték és vélik megtalálni, mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy Rosengardban nyolcvan százalékos a munkanélküliség. Malmö korábbi, baloldali polgármesterét kritizálták is: nem védi eléggé a város egyébként sem nagy (alig hétszáz lelket számláló), de folyamatosan apadó lélekszámú zsidó közösségét. Ilmar Reepalu, a polgármester azzal replikázott, hogy az, amit antiszemitizmusként érzékelnek, nem más, mint a szomorú, de érthető következménye az izraeli politikának a Közel-Keleten. Az új, szociáldemokrata polgármester, a 39 éves Katrin Stjernfeldt Jammeh viszont azt ígéri: keményen fellép a gyűlöletbeszéd, illetve a gyűlölet-bűncselekmények ellen.

Csakhogy Svédországban nem csupán Malmőben vannak gondok. A Los Angeles-i Jewish Journal idézi például a svéd írót és politikai tanácsadót, Annika Hernroth-Rothsteint, aki arról ír, hogy az ő közösségében, amely Stockholm tradicionális, hagyománytisztelő közössége, állandóan az Izraelbe történő kivándorlás lehetőségeiről és következményeiről beszélgetnek, s a legfőbb ok, amiért sokan mégis maradnak a szülőföldjükön, Svédországban mindössze az, hogy a költözködés hosszú távon sokba kerülne. S nyilván nem csak anyagi értelemben. Hiszen – így Annika Hernroth-Rothstein – fejlett országból kellene elköltözni, és sokan aggódnak, hogy így csökkenne az életszínvonaluk, és rosszabbodnának a munkakörülményeik is.

Az írónő egyébként rossznak tartja a svédországi zsidóság helyzetét. „Svédországban tilos a kóservágás… Az antiszemita támadások állandóak, de többségüket nem veszik nyilvántartásba, nem folytatnak eljárást… Csöndes terrorban élünk” – fogalmaz a Jewish Journal hasábjain is idézett levelében az írónő. Aki szerint a helyzet cselekvést követel, legalább azt, hogy a svédországi zsidóság nyilatkozatot tegyen közzé, amelyben visszautasítja, hogy választania kelljen félelem és asszimiláció között.

A teljes cikk itt olvasható.