Makói díszpolgár lett a holokauszttúlélő orvosprofesszor

Írta: Szombat - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

A díszpolgári cím idei makói kitüntetettje a város szülötte, a Londonban élő világhírű neurológus professzor, Lantos Péter. A vészkorszakot gyermekkorában túlélt, majd 1969-ben Angliába disszidált orvost meglepte a kitüntetés. Ha hazajön, azokat a helyeket keresi fel, amelyeket gyermekkorából ismer.

Lantos Péter Farkas Éva Erzsébet polgármestertől és Lázár János minisztertől vette át a díszpolgári cím jelképeit. Fotó: Szabó Imre / delmagyar.hu)

“Épp a névnapomon kaptam egy telefont. A polgármester, Farkas Éva Erzsébet hívott, hogy elmondja, idén én kapom a díszpolgári címet” – mesélte Lantos Péter a delmagyar.hu-nak.

A makói születésű, jelenleg Londonban élő nyugalmazott orvosprofesszor az idegsejtek kóros elváltozásait kutatta, fő szakterülete az Alzheimer-kór volt – munkáját tavaly ismerték el a Brit Birodalom Érdemrendjével. Mint mondta, az elismerés híre váratlanul érte.

A magyar hatóságoktól legutóbb 1969-ben kaptam elismerést: 16 hónapos börtönbüntetést és vagyonelkobzást, amiért disszidáltam – elevenítette fel.

“A sors véletlene volt, hogy túléltük”  – mesélte a vészkorszakról. “A mi vonatunk Auschwitz előtt Ausztriába vitt bennünket, ahol voltunk néhány hónapot, majd Bergen-Belsenbe kerültünk. Persze az sem volt egy úttörőtábor: édesapám ott halt éhen, a bátyámat munkatáborba vitték, aki több nagybátyámmal együtt a Don-kanyarban fagyott meg” – tette hozzá. Lantos Péter Sínek és sorsok címmel önéletrajzi regényt is írt, amelyben feleleveníti a vészkorszakhoz kötődő emlékeit. Könyve 2006-ban Nagy-Britanniában jelent meg először, ahol nagy elismerés mellett ma már a harmadik kiadásnál tart.

Az egykori makói gimnazista, Lantos Péter tudományos karrierjének indulásáról azt mondta, jókor volt jó helyen. Az ösztöndíja egy évre szólt, amit meghosszabbítottak, aztán a londoni egyetemen állást kapott, dolgozni kezdett a PHD-n, amit 1973-ban kapott meg. A szakvizsga után 1975-ben nevezték ki főorvosnak, majd 10 évvel a disszidálása után tanszékvezető tanárrá nevezték ki. Kutatási területe az idegsejtek degeneratív megbetegedése, a különböző demenciák voltak, mindenek előtt az Alzheimer-kór. Nevéhez fűződik annak a szakkönyvnek a szerkesztése, amely a mai napig a betegség kutatásának alapműve.

Teljes cikk

[popup][/popup]