Magyarország sem néz szembe a múltjával

Anders Rydell svéd újságíró Fosztogatók című könyvében annak járt utána, hogy milyen mértéket öltöttek a náci műkincsrablások a második világháborúban.

Miért kezdett el a náci műkincsrablások témájával foglalkozni?
– Egy svéd eset miatt. 2003-ban a Modern Művészetek Múzeumát megkereste egy zsidó család egy ellopott festmény miatt. Hétéves ügy kezdődött. Felkeltette az érdeklődésemet, miért ilyen érzékeny kérdés ez ennyi évvel a második világháború után. Elkezdtem kutatni, és azzal szembesültem, hogy nemcsak nálunk vannak ilyen esetek, hanem százával fordulnak elő mindenhol. Rájöttem, hogy nem érthetjük meg ezeket anélkül, hogy feltárnák, miért és hogyan rabolták el a mű­kincseket.

Száz-kétszázezer ellopott műkincsről írt. Hány család lehet ma jogosult kártérítésre?
– A száz-kétszázezer csak a legjelentősebb alkotások száma. Könyveket, bútorokat és kisebb műalkotásokat is elraboltak a nácik, milliókra rúghat azok száma, akik ezeket nem kapták vissza. Kevesen indítottak eljárást – van, aki nem is tudja, hogy jogosult, mások nem akarnak vele foglalkozni, nem akarnak visszatérni a múltjukba. Általában a gyermekeik veszik kézbe az ügyet. Ezért indultak ilyen későn az eljárások.

A teljes cikk itt olvasható.