Kocsis Máté szerint „megpróbáltatás” volt a gázkamra és a tarkólövés

Írta: Kálmán MIhály/kettosmerce.blog.hu/ - Rovat: Hírek - lapszemle

Schmidt Mária beveti politikai szövetségeseit a Sorsok Házáért folytatott harcban. De biztos jó az, ha az emlékezetpolitikát a politikai erőviszonyok határozzák meg a szakmaiság és a társadalmi konszenzus helyett?

Másfél éve húzódik a Sorsok Háza kálváriája. A projekt jelenleg áll, miután Lázár János miniszter kijelentette, hogy Schmidt Mária udvari történésznek meg kell egyeznie az általa előszeretettel ostorozott zsidó szervezetekkel a kiállítás koncepciójáról, erre viszont egyelőre nem látszik esély.

Az előkészítésben résztvevő izraeli holokauszt múzeum, a Jad Vasem már egy éve faképnél hagyta a Sorsok Háza nemzetközi tanácsadó testületét, fél éve pedig az IHRA (International Holocaust Remembrance Alliance – Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség) jelentette ki, hogy csak akkor járulnak hozzá a koncepcióhoz, ha arra a Mazsihisz is áldását adja. Ez utóbbi fejleménnyel kapcsolatos Lázár ragaszkodása a Mazsihisszel való megegyezéshez, hiszen idén Magyarország az IHRA soros elnöke, így a kormány el akarta kerülni, hogy összerúgják a port a szervezettel. Valószínű, hogy az amerikai, német és európai kapcsolatoknak sem tett volna jót egy Schmidt Mária szándékai szerint berendezett múzeum, így ez a megfontolás is szerepet játszhatott a kormány vétójában.

Idén márciusban további csapások érték a már megépült, de még üres múzeumot. Miután Lázár szétküldte az állítólagos “előzetes” koncepciót különböző szervezeteknek véleményezésre,

szakmailag használhatatlannak minősítette a munkát Heisler And­rás, a Mazsihisz elnöke, míg a történész Karsai László szakvéleményében olyan „kapkodva, min­denfajta előkészítés és ellenőrzés nélkül összehányt” anyagról írt, amely vitára is alkalmatlan. Nem tudott mit kezdeni a koncepcióval az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) és a Mazsike (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) sem. Kife­jezetten lesújtó volt a véleménye az MTA-nak, valamint az ELTE-nek is, amelynek nevében György Péter válaszolt. A Magyar Művészeti Akadémia jobbnak látta, ha nem folyik bele a vitába: sem javaslatot, sem észrevételt nem fogalmazott meg.

Az újabb kínos ügy hatására Schmidt Mária többször kijelentet­te, hogy van végleges koncepció is – ezt azonban egyelőre nem hozta nyilvánosságra. Közlésével szem­ben a kormány és a zsidó szerveze­tek részéről többen is állították, hogy Schmidt csak látványterveket mutatott nekik, írásos koncepciót nem.

Az MTA nagyszámú tárgyi tévedésre hívta fel a figyelmet, és a 200 oldalas anyagból másfél oldalnyit találtak a koncepcióhoz tartozónak, a többi csak a bemutatandó filmek, fényképek, térképek listáját tartalmazta. Emellett hiányolták az 1944-es eseményekhez vezető út (értsd: a Horthy-rendszer, zsidótörvények, antiszemitizmus) bemutatását is.

Erőss Gábor, a Párbeszéd Magyarországért képviselője egy hete vett részt egy múzeumbejáráson. Beszámolója szerint Schmidt Mária továbbra is vitaképtelennek mutatkozott és magából kikelve csapta rá Erőss kezére azt a kötetet, amiben állítása szerint a továbbfejlesztett koncepció van. Erőss is úgy látta, hogy Schmidt hű maradt magához, és a múzeumot a Horthy-mosdató, a magyar felelősséget elkenő, a zsidók és nem-zsidók sorsát összemosó történelemszemléletnek megfelelően próbálja berendezni. Ráadásul a leendő igazgató valamilyen megmagyarázhatatlan okból még egy kommunizmust bemutató szobát is becsempészne a Sorsok Házába, ahol egy ÁVO-ssal járőröző házmester is szerepet kapna.

Schmidt Mária most ellentámadást indított, és kezdetnek rögtön a múzeum koncepciójának megítélésére legalkalmasabb embert, a MIÉP-ből a Fideszbe igazolt Kocsis Mátét kérte fel egy rövid kortesbeszédre. Kocsis a Sorsok Háza épületének helyet adó Józsefváros polgármestereként szólalt meg, de nem biztos, hogy a szerepeltetése nagyon okos ötlet volt a főigazgató asszonytól.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás