Kit izgat fel, hogy ketten beszélgetnek egy szobában?

Írta: sixx/index - Rovat: Hírek - lapszemle

Hagai Levi nevét 2005 előtt az izraeli tévén kívül senki nem ismerte, egyike volt a tévés világ kismillió tévés producereinek, akinek viszont volt egy nagy ötlete. Az egykori pszichológia szakos hallgatóból lett tévés egy olyan sorozatot akart tévére vinni, aminek jeleneteiben két ember beszélget egymással, és amiben a dialóguson kívül semmi nem történik. Ez volt a Terápia, amivel Levi egycsapásra felrakta a sorozattérképre Izraelt. Az HBO meghívására Budapesten tartott előadást.

A sorozat alkotója, egyben a koncepció kitalálója Hagai Levi, izraeli producer/író. Egy kibucban nőtt fel, szocialista, de vallásos zsidók között. Anyját úgy jellemezte, hogy ő volt a kolhoz népművelője, és mint ilyen, ő döntött arról is, hogy mit vetítenek hétvégén a közösségnek, és egyben ő volt a mozigépész is. Levi ebbe beszállt, és nagyon évezte a 16 mm-es tekercseket cipelni, befűzni a vetítőgépbe és levetíteni – úgy meg pláne, hogy a filmeket egyfajta helyi cenzorként neki előre meg kellett néznie meztelenség, istenkáromlás és hasonló tiltott tartalom miatt. „Legalább kétszer láttam minden filmet, ha vágni kellett, akkor többször is. Nagyon kis faluban éltem, a 60 kilométerre levő Tel Avivot mintha egy óceán választotta volna el tőlem, kulturális értelemben mindenképpen. Ez volt az, filmek világa, ami sokáig a menekülést jelentette. Amikor először néztem a filmeket, csak szórakozásból tettem, másodjára viszont úgy, hogy igyekeztem kitalálni, hogy csinálták, amit látok.”

A filmek iránti szerelem megmaradt, de az egyetemen először pszichológiát hallgatott, egészen pontosan három évig, de amikor naponta vett magán észre újabb és újabb viselkedési zavarokat, otthagyta. „Hétfőn bipoláris voltam, kedden pszichotikus, szerdán skizofrén, csütörtökön meg megijedtem és kiszálltam az egészből, rájöttem, hogy belőlem nem lesz terapeuta, az biztos.” A kötelező sorkatonai szolgálatot letudva beiratkozott a tel avivi filmegyetemre, amiről azt mondja, azért nagyon jó iskola, mert az általánosan jellemző elméleti/gyakorlati különválás nem jellemző, és nagyon alapos hátteret ad a hallgatóknak. „Akkoriban a tévé vagy tévéipar, ahogy mostanában nevezik, nem létezett, mindenki filmet akart forgatni, a tévével meg senki nem foglalkozott, mert hát csak egy adó volt, mit foglalkozzunk vele?”

Ha valaki meg akarta valósítani magát, az Magyarországhoz hasonlóan filmben gondolkodott és persze mindenki rendezni akart,

mert ki akarna forgatókönyvíró lenni?

Levi is igyekezett filmet forgatni, az egyetem mellett egy rövidfilmötlettel házalt, de nem kapott rá támogatást. „Aztán valaki azt mondta, forgassak rendes nagyfilmet, azt kifizeti. Fogalmam sem volt arról, mit csinálok, öt percet jó, ha rendeztem előtte, de rábólintottam, csináljuk meg. Ótvaros nagy bukta volt.” A kilencvenes évek elején beindult a tévéboom, jöttek a kábeltévék Izraelbe és kinyílt a piac is, Levi viszont még mindig filmezni akart volna, a tévére csak úgy tekintett, mint egy ugródeszkára, ahol megtanulja a szakmát. Az első projektje egy antológiasorozat volt, ami a szerelemről szólt, tíz részben, tíz különböző történettel. „Igyekeztem megfejteni a tévés nyelvet, hogy úgy mondjam, egy évet töltöttem el csak azzal hogy kialakítsam a formátumot. De gyűlölöm ezt a szót, mindegy. Fiatal rendezőket, színészeket, írókat szedtem össze hozzá, 40-45 perces részekben gondolkodtam, az egyiket Budapesten forgattuk, már nem is tudom miért, valami sofőr volt a főszereplője, aki bérelt autókat fuvarozott Bukarest és Budapest között.”

Terápia

A sorozat anyagi csődöt jelentett neki, de valamennyire megismerték a nevét, így amikor a Viva nevű kábeladó egy zsidó telenovellával akart robbantani, megkeresték, hogy legyen a showrunner, és három éven át ezzel foglalkozott. „Aztán betöltöttem a negyvenet, apám meghalt, és rádöbbentem, hogy egyszerűen nem tudom ezt a szart tovább taposni. Volt egy ötletem, ami a telenovella és a szappanopera alapelemeire építkezett, azaz arra, hogy egy nagyon gyorsan készülő, napi, nagyívű szálakkal operáló történetet mesél el. És ez lett a Terápia. Tudtam, hogy az ötlet jó, de azt is, hogy ezt pilot nélkül nem tudom eladni senkinek.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]