Izraeli túsz a Hamasz fogságában – könyve immár magyarul is olvasható

Eli Sharabi, aki 491 napig volt a Hamász fogságában, nyers és megrendítő emlékiratban meséli el a történetét: a brutális támadást, amikor 2023. október 7-én elrabolták a Be’eri kibucból, a felesége és a lányai elvesztését, és a megingathatatlan eltökéltségét, hogy túl fogja élni a fogságot. A könyv immár magyarul is olvasható Moldova Júlia fordításában, a Művelt Nép Kiadó gondozásában.

“Nem hagyom, hogy elmerüljek a fájdalomban. Túlélő vagyok. Túsz vagyok. Gáza mélyén. Idegen egy idegen földön. Egy Hamász-szimpatizáns család otthonában. És ki fogok jutni innen. Muszáj. Elmegyek innen. Hazamegyek” – írta Eli Sharabi.

2023. október 7-én a Hamász terroristái lerohanták a Be’eri kibucot, összezúzva ezzel azt a békés életet, amelyet Eli Sharabi a brit feleségével, Lianne-nel és tizenéves lányaikkal, Nojával és Jaellel felépített. Mezítláb rángatták ki a házból a családja mellől, és a gázai alagutak fullasztó sötétségébe hurcolták. Miközben felette dúlt a háború, 491 napot töltött fogságban, és végig abban reménykedett, hogy egy napon viszontláthatja a szeretteit.

Eli Sharabi története az éhségről és a lelki-fizikai fájdalomról, a vágyakozásról, a magányról és a lelkierő összeomlásával fenyegető tehetetlenségről szól. De szól az erőről, a kitartásról és arról, amikor a lélek nem hajlandó feladni. A fogságban kialakult bajtársiasságról, a hit csendes erejéről és egy ember hajthatatlan döntéséről, hogy újra és újra az életet választja.

Az első olyan emlékiratban, amelynek egy szabadon engedett izraeli túsz a szerzője, és amely Izrael történetének leggyorsabban fogyó bestsellere, Sharabi első kézből, megrázó erővel számol be az elképzelhetetlen körülmények közötti túlélésről: az éhezésről, az elszigeteltségről, a fizikai és lelki bántalmazásokról.

A Túsz történelmi tanúságtétel, hogy soha ne lehessen elfelejteni vagy elhallgatni azt, ami történt. Eli a foglyok történetének nagykövetévé vált, járt Trump elnöknél a Fehér Házban, Londonban a Downing Street 10-ben, és beszélt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.

A fordító, Moldova Júlia írja a könyvről a facebookon:

“Megtisztelő feladat volt Eli Sharabi Hostage című könyvét lefordítani. Elit október 7-én hurcolták el a Hamász terroristái az otthonából, a Be’eri kibucból, 491 napot töltött fogságban Gázában.

Kínozták, éheztették, megalázták.

Fogsága első napján a tömeg megpróbálta meglincselni.

Ez az első tanúvallomás-könyv az október 7-i foglyoktól, de nem is ez a lényeg. Hanem maga Eli. Az ő bölcsessége, életereje, kitartása, gerince.

Eli a szabadulásakor tudta meg, hogy két lányát, Noját és Jaelt és a feleségét, Leanne-t meggyilkolták október 7-én, és a bátyja, Joszi, vélhetően egy izraeli légitámadásban halt meg fogságban.

Ismerhetitek Eli nevét, arcát. Ő az a túsz, aki beszélt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt, ő volt Trumpnál, ő járt a Downing Streeten. Ment előre, beszélt a foglyokért, ahol tudott. És lett ez a könyv.

A Túsz c. könyv kapcsán nem érdekes, mit gondolsz erről a háborúról. Ez a könyv tanúvallomás, minden szava személyes és igaz. Nincs agendája, a gonoszokról leírja, hogy gonoszok, a kevésbé gonoszokról, hogy kevésbé gonoszok, ez és így történt, erről nem is tudok többet mondani.

Vérfagyasztó olvasmány, engem a holokauszt-könyvek után gyomorba vágott (amit nyilván tudtunk, de akkor is), hogy ha éhezés van, akkor nem számít semmi más, mindent ez fog meghatározni, legyen ez Gáza vagy Auschwitz pokla.

Eli könyvét elolvasva különösen drukkoltam Alon Ohel szabadulásáért, akivel Eli hónapokat töltött szoros, támogató barátságban, és akit olyan nagyon nehéz szívvel hagyott magára, mikor szabadult.

Boldog vagyok, hogy Alon hazatért, hogy zongorázik, és remélem, beszéltek Elivel.

Ez a könyv a túlélésről szól. Ahogy régi hőseim, Lale Sokolov vagy Fritz és Gustav Kleinmann története is. Eli az én hősöm: szelíd és erős, gondos megfigyelő és szikrázóan okos, támogató és irányító. Apa, férj, vezető, kibucnyik, izraeli zsidó.”