Izrael már az iráni nukleáris létesítmények elleni csapásokat mérlegeli
Február végére ugyanis a felek megfogalmazása szerint „kifut az időből” az iráni nukleáris megállapodás újraélesztését célzó bécsi tárgyalássorozat, miközben a közel-keleti ország amerikai információk szerint csak „hetekre” van az atomfegyverhez szükséges mennyiségű dúsított urán kinyerésétől.
Az iráni Natanz-ban működő urándúsító – 2019-es felvétel
A helyzetről a Telex közöl nagy összefoglalót.
A dúsított urántól még hosszú út vezet a ballisztikus rakétára illeszthető nukleáris robbanófejig. Ezt az utat a BBC-nek nyilatkozó szakértők szerint Irán 18-24 hónap alatt járhatja be. Azonban kétséges, hogy ha egyáltalán sikerül tető alá hozni valamilyen megállapodást, akkor azt a kigondolt szép szavak ellenére bárki is komolyan veszi majd. Az Egyesült Államokban ugyanis a republikánusok a kilencedik tárgyalási forduló előtt figyelmeztették Joe Bident, hogy semmilyen új alkut nem fogadnak el anélkül, hogy az új megállapodásra a szenátus kétharmada rá ne bólintana.
Ez pedig sivár jövőt jósol még az Egyesült Államok számára legkedvezőbb kimenetelű atomalkunak is, hiszen a 2022-es félidős kongresszusi választásokon a legvalószínűbb forgatókönyvnek az számít, hogy a republikánus párt visszaveszi az irányítást a képviselőház, de lehet, hogy a szenátus felett is. A republikánusok ráadásul nem is kerteltek, és megírták Bidennek, hogy ha 2024-ben az ő jelöltjük nyer majd az elnökválasztáson, akkor ő egy, a kongresszus feje felett megkötött alkut „valószínűleg elnöksége első napjaiban fel fog mondani”. A tárgyalások sok más tényező mellett részben pont azért nem haladtak, mert az irániak olyan megállapodást akarnak elérni, amit nem tud az előzőhöz hasonlóan könnyedén kidobni az ablakon egy új amerikai elnök, Bidenék viszont ezt nem tudják garantálni.
A nukleáris megállapodást amúgy is hatástalannak és elégtelennek tartó Izrael többször is leszögezte, hogy soha nem fog beletörődni abba, hogy a zsidó állam megsemmisítésével napi szinten fenyegetőző Irán atomfegyverhez jusson, és nem titkolja szándékát, hogy kész akár egyedül is megsemmisítő csapást mérni iráni nukleáris létesítményekre. És ennek a forgatókönyvnek a realitását hallgatólagosan már az Egyesült Államok is elfogadja.
Ami a katonai készülődés politikai hátterét illeti, Izrael nem számol az iráni nukleáris megállapodás feltámasztásának lehetőségével, ráadásul – a 2015-ös megállapodás aláaknázásában elévülhetetlen érdemeket szerző elődjéhez, Benjámin Netanjahuhoz hasonlóan – a Naftáli Bennett által vezetett szivárványkoalíció eleve légvárnak tartja az egész szerződést.
Az izraeli miniszterelnök csütörtökön is elmondta, hogy a feleknek meg kéne húzniuk egy határt, melyen túl az érintett hatalmak felfüggesztik a teheráni képviselőkkel való tárgyalásokat, ugyanis Izrael szerint Irán csak időt akar nyerni az urándúsításhoz. Az izraeli külügyminiszter – egyben Bennett koalíciós szerződésben kijelölt utódja –, Jaír Lapid azt is sérelmezte, hogy nem lehet kizárólag az iráni nukleáris kapacitásra szűkíteni a Teherán megregulázására irányuló törekvéseket, hiszen a síita teokratikus állam meglehetősen kiterjedt gerilla- és terroristahálózatot üzemeltet: északon ott a Hezbollah, délen a Hamász, de Irán a terror exportőre Jementől Buenos Airesig.
Egy hallgatólagos vagy akár aktív amerikai támogatással végrehajtott légicsapás azonban nemcsak a kivitelezésben jelentene kihívást még a szíriai és gázai bevetések százain edződött izraeli légierőnek, hanem a kiszámíthatatlan következményeiben is. Ugyan Irán az utóbbi években a legmegalázóbb vereségeire – például Moszen Farizade vagy a Kászim Szulejmáni tábornok likvidálására – sem tudott méltóképpen válaszolni, mégsem lehet kizárni, hogy az évtizedek óta dédelgetett nukleáris programja elleni brutális, nyílt sisakos támadás mozgósítaná kliensszervezeteit, és a gázai Hamászon meg az Iszlám Dzsihádon kívül ezúttal az Izrael megtámadásától 15 éve húzódozó Hezbollah is beizzítaná tízezres rakétakészletét, véres háborúba rántva Libanont.
