Ilyen volt a város fölött lebegni egy dühös rabbival
Zsidó Kis Grófó, még zsidóbb Mandiner-főszerkesztő, mindennél zsidóbb diszkó: a vártnál is jobb bulinak bizonyult a hanukagyertya-gyújtás a Nyugatinál. Ahol Winkler Róberttel és Balogh Ákos Gergely Mandiner-főszerkesztővel mondtunk beszédet.
Szily László és Oberlander Baruch a daru tetején
Lassan gyűlt a tömeg a Nyugati téren, de csak azért, mert túl korán értem oda, így volt időm megvizsgálni a roskatag darus emelőt, amivel a magasba fogunk emelkedni egy rabbival, hogy meggyújtsuk a soros gyertyákat, vagyis inkább olajlámpásokat. Aztán egyszer csak befutottak az ortodox rabbik, hirtelen megtelt a tér sarka emberekkel, és belecsaptunk a buliba.
Winkler érkezett meg előbb, veteránként, mert ő már tavaly beszélt a gyertyagyújtáson. Nem ismerte a mandineres Baloghot, aki késett egy kicsit. Tekergettük a fejünket, hogy hol lehet, amikor szóltak, hogy induljunk a színpadra. Nem jött el mégsem? ÷ néztünk egymásra, amikor rájöttem, hogy a legfiatalabb rabbi az maga BÁG, és egy ideje már ott állt tőlünk 3 centire, csak olyan fekete kabátot és széles karimájú fekete kalapot öltött, hogy lubavicsinek néztük. Ha így öltözik fel, igen komoly konkurenciát támaszt a budapesti Franz Kafka-hasonmásversenyt eddig vetélytárs nélkül nyerő Schiffer Andrásnak!
Oberlander Baruch főrabbi nyitott egy üdítően rövid elmélkedéssel a spiritualitás lajtorjáráról, aztán Balogh Ákos Gergely beszélt arról, hogy milyen fasza dolog így nyilvánosan megélni egy vallási ünnepet, aztán én viccelődtem funkciótlanul, hogy a végén Winkler tartson előadást arról, hogy – ezt tuti SOSEM találnád ki – mit gondolnak a kínaiak a zsidókról.
