Holokauszttanítás a Pázmányon
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a napokban ünnepélyes keretek között jelentette be, hogy az egyetem úgynevezett általánosan kötelező tárgyai között a jövőben szerepelni fog „a holokauszt és emlékezete” című tantárgy. A helyzet megértéséhez, a tantárgy bevezetéséhez a következők tisztázására van szükség: 1. Mit jelent az általánosan kötelező tantárgy a PPKE-n? 2. Miért fontos a holokauszt oktatása? 3. Mi az általános – szellemtörténeti, teológiai és filozófiai – jelentősége ennek a tárgynak?
1. A PPKE számos katolikus – azaz a római katolikus egyház vagy valamely hozzá tartozó szervezet – által irányított egyetemhez hasonlóan általánosan kötelező tárgyak elvégzését követeli meg hallgatóitól. Ezen „általános műveltséggel és hitélettel összefüggő tárgyak” az egyház számára fontos témákat ölelik fel, vagyis a hittant, a filozófiatörténetet, a bibliaismeretet mint kötelező tárgyakat. Mellettük szabadon választható tárgyként szerepel a logika, a bioetika, a vallástudomány, a jogi ismeretek és az elsősegélynyújtás tantárgya. „A holokauszt és emlékezete” ebben a körben kerül elhelyezésre.
Az általánosan kötelező tárgyak fontosságát az adja, hogy a PPKE hallgatói, a megcélzott szaktudás megszerzése mellett, az egyetem jellegének megfelelő, illetve közvetlenül hasznosítható ismeretekre is szert tegyenek. Noha már középiskolai szinten is lehetséges e témák némelyikének megismerése, nyilvánvaló, hogy az egyetem sokkal magasabb szinten közvetíti az ide tartozó tudásanyagot. Érvényes ez a most bevezetésre kerülő tárgyra is.
2. Az új tárgy bevezetésének fontosságát a PPKE helyzete, a magyar politikai és társadalmi élet néhány jellemzője indokolja.
A múltban a katolikus egyetemet olyan vádak érték, amelyek szerint nemcsak elhanyagolja a most bevezetendő tárgy tartalmához kapcsolódó ismereteket, hanem képzései egy részében egyenesen velük ellentétes felfogásokat is terjeszt. Ez utóbbi ugyan bármilyen egyetemen megtörténhet, a PPKE mégis erősen kiszolgáltatott volt az efféle vádaknak, ezért helyesnek tartható a vádak korábban sem létező alapjának olyan cáfolata, mely minden kétséget eloszlat.
A magyar politikai és társadalmi életet az elmúlt években erőteljes támadások érték, amelyek diszkriminációra hivatkoztak a magyarországi és egyetemes zsidóság kultúrája és sorsa tekintetében. Az antiszemitizmus vádja mögött nyilvánvalóan politikai megfontolások is meghúzódtak – hiszen kevés olyan aktuális témát találunk, amelyet ne akarnának egyesek pőre politikai célokra felhasználni. Ugyanakkor tény, hogy e témában, s különösen a holokauszt tekintetében a magyar köztudat mind a mai napig részben ismerethiánnyal küzd, részben a szükséges megértés szellemi és erkölcsi munkájával is adós. Arról szó sem lehet, hogy ezen ismeretek bővítése más hiányosságok pótlásának a kárára lenne szorgalmazható. A magyarság sorsa, történelmi szenvedése, a vele szemben elkövetett igazságtalanságok jóvátételének a követelése nem értelmezhető a zsidóságra vonatkozó ismeretmélyítés alternatívájaként.
A holokauszt mélyebb megértése nem a kommunizmus bűntetteinek vagy bármilyen más, történelmileg súlyos esemény eltakarásának a célját szolgálja. Éppen ellenkezőleg, a holokauszt pedagógiai megidézése ráirányítja a figyelmünket az emberi szenvedés egyetemességére, az igazságtalanság, elnyomás, hősiesség és összeomlás hatalmas emberi jelenségeire. Mindez a magyarságot is jellemzi; a holokauszt a magyar történelem része, ebben a keretben értelmezhető, s ekként fontos, hogy a mai magyar műveltségben is szerepeljen olyan módon, amit a zsidóság ezeréves jelenléte e kultúrában indokolttá tesz. A PPKE alapkurzusa azt a célt szolgálja, hogy ezen a téren a közműveltség előbbre lépjen.
3. Történelmünk az egyetemes nyugati történelem szerves része. A kereszténységen nyugszik, ebből alakult ki, s a mai napig a kereszténység által elindított folyamatok örököse. Sem a nyugati, sem a globális kultúrát nem értjük meg, ha ezzel az alapvetéssel nem vagyunk tisztában, ha nem látjuk a kereszténység meghatározó hatását minden fontos tekintetben. Ez igaz azokra a törekvésekre is, amelyek manapság erősen keresztényellenesnek tűnnek, mivel elemzések tanúsítják, hogy a modernitás egész folyamata, a tudományos-technológiai fejlődést is ideértve, a kereszténység által elindított fejleményekből alakult ki, értékeljük e fejleményeket bárhogyan is. Ahogyan a modern ateizmus jelensége sem érthető meg a keresztény teizmus nélkül, a keresztényellenes törekvések hátterét ugyancsak a kereszténység alkotja.
A kereszténység és zsidóság hasonlóképpen szerves egységet képez. A Biblia tanulmányozása, történetünk elmélyült ismerete nem enged semmiféle kétséget ebben a vonatkozásban. Nem követhetjük a mesebeli ír pap példáját, aki római zarándoklatából hazatérve megrendülten közli híveivel, hogy végre kiderült előtte: Jézus zsidó volt. Hiszen az volt, amiképpen a Szűzanya, az apostolok és az első tanítványok is. A zsidóság valamiképpen a kereszténység belső világához tartozik nemcsak történeti értelemben, hanem annak a monoteizmusnak az értelmében is, amelyet a keresztények szentháromságtannak hívnak.
A teljes cikk itt olvasható.
