Hókuszpók felrázza az “öngyilkos” országot
Számtalan értelmiségi álma ez: veszik a könyvét, mint a cukrot, vidéki fellépése előtt a világszerte egyik legismertebb rajzfilmfigurával mossák egybe, szót képeznek a vezetéknevéből, és az egyik vezető párt vezére fakad ki, hogy ne már ő uralja a közbeszédet.
Ám ehhez feszegetni kell a határokat, mégpedig alaposan. Két hét leforgása alatt százezrével kapkodták el Éric Zemmour A francia öngyilkosság (Le suicide francais) esszékötetét, amely letaszította a sikerlisták éléről a köztársasági elnök előző élettársa, Valérie Trierweiler botránykönyvét (Köszönet e pillanatért, Merci pour ce moment) is.
Éric Zemmour (középen) újságírók gyűrűjében. A francia népesség ötödét tekinti idegennek (fotó: Charles Platiau / Reuters, forrás: nol.hu)
Az sem nagyon zavarta meg az értékesítést, hogy a napokban két francia Nobel-díjast is kihirdettek, köztük Patrick Modianót épp irodalomban. Míg a legtöbb szerző örülhet, ha a sajtó legalább utólag beszámol egy-egy könyvbemutatójáról, író-olvasó találkozójáról, Zemmour esetében most éppenséggel előre világgá kürtölték csütörtöki fellépését a déli Béziers-ben: fizetett plakáthirdetések várták bohócorral vagy a Hupikék törpikék gonosz varázslójaként, Gargamelként (a közismertebb magyar változatban: Hókuszpókként) feltüntetve őt.
Zemmour fő tézise, mint a sajtóbeszámolókból kiderül: az elmúlt negyven évben fokozatosan meggyengült a francia nemzetállam, az ország elitje kiengedte a kezéből a gazdaságpolitika és a bevándorlás feletti ellenőrzést. Különösen az utóbbi kérdés kényes az 56 éves, már Franciaország európai részén született, de algériai származású (ahogy maga megfogalmazza: berber zsidó családból való) szerző feldolgozásában.
Sőt e vitapont túlmegy a párizsi közbeszédben a két hete megjelent, mintegy félezer oldalas köteten. Az idegeneket, a bevándorlókat ostorozó Zemmour korábban egy rádióműsorban elmondta azt is: a 66 milliós nyugat-európai ország csaknem ötödét, 12 millió embert idegennek tekint, a gyerekeiket is ideszámítva.
