Gyűjtemény a tüdőszanatóriumból

A balatonfüredi Vaszary-villában március vége óta látható igen nagy sikerrel dr. Levendel László (1920-1994) tüdőgyógyász professzor egykori magángyűjteményéből rendezett nagyszerű kiállítás, ezért igazi örömhír, hogy a szervezők úgy döntöttek, egészen augusztusig meghosszabbítják a tárlat nyitva tartását.

A kiállításra két okból is érdemes elmenni: egyrészt természetesen az ott látható remekművek miatt, másrészt azért, hogy megismerkedjenek egy kivételes emberrel, dr. Levendel Lászlóval. Az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet mindenki által oly nagyra tartott egykori professzora sok megpróbáltatáson ment keresztül mire orvos válhatott belőle. Túlélte a munkaszolgálatot, a bori koncentrációs tábort, a cservenkai mészárlást, az „erőltetett menetet”, ám ezek a drámai események sem tántorították el attól, hogy életét az emberek megmentésének szentelje.

A kor számos tüdőbeteg (illetve néhány esetben alkoholproblémával küzdő) művésze is az ő óvó kezei közé került, aki nemcsak testüket, hanem lelküket is ápolta, mert meggyőződése volt, hogy csak így küzdhetők le a betegségek. Ők pedig gyógyulásuk után (sőt sokszor még évekkel később is), hálájuk és szinte minden esetben szeretetük jeleként, saját műveikkel ajándékozták meg orvosukat, amelyek legtöbbje éppen ezért igen személyes hangvételű alkotás.

Ha a kiállításon látható művek alkotóit vesszük sorba, akkor az az érzésünk támad, hogy a kor szinte összes művésze megfordult nála. Anna Margit, Bortnyik Sándor, Derkovits Gyula, Ország Lili, Kassák Lajos, Kondor Béla és Rozsda Endre csak egy része azoknak, akiknek képei dr. Levendel otthonában vagy orvosi szobájának falain függtek. Bár gyűjteménye úgymond önmagától alakult, darabjait sosem cserélte vagy adta volna el senkinek, mindegyikhez személyes viszony fűzte.

A teljes cikk itt olvasható.