Füvező iszlamista terroristák a melegbárból

Az amerikai kriminálpszichológus szerint elképzelhető, hogy a párizsi terrortámadások elkövetői valójában nem voltak iszlamista radikálisok. Ha igaza van, a helyzet még súlyosabb, mint eddig hittük.

„Mi van akkor, ha a párizsi merénylet elkövetői egyáltalán nem mentek keresztül drámai átváltozáson? Mi van, ha a terrorista cselekmények nem állnak szoros összefüggésben a terroristák világnézetével? Mi van, ha az elkövetőknek nincs koherens narratívája? Mi van akkor, ha a terrorizmus nem mindig a radikalizáció következménye?” – kérdezi Simon Cottee kriminálpszichológus a Foreign Policyben.

Az elmúlt másfél évtized iszlamista terrortámadásai után rendre előkerül a kérdés, hogy mitől lesz valakiből terrorista. Sokan a bevándorlók integrációjának hiányát, mások az iszlám szunnita ágának ideológiáját, a vahabitizmust hibáztatják. Persze mindenre van ellenvélemény is: statisztikák alapjánkétségbe vonható, hogy a terrorizmus a szegénységgel áll összefüggésben, és vitatják azt is, hogy az erőszak levezethető lenne a Koránból. Újabban már evolúciós magyarázatok is előkerültek.

Abban azonban eleddig egyetértés volt, hogy a terroristák iszlamista radikálisok. Cottee az Abdeslam testvérekről rendelkezésre álló információk alapján úgy véli, hogy még ez is kétséges. Bejárta az internetet a párizsi merényletek előtt kilenc hónappal készült felvétel, amelyen a testvérpár egy szórakozóhelyen egy fiatal nővel flörtöl. Ismerőseik beszámolói szerint meglehetősen kicsapongó életet éltek: ittak, marihuánát fogyasztottak, sőt Salah még melegbárban is megfordult alig egy hónappal a robbantás előtt.

Cottee valószínűtlennek tartja, hogy a testvérek már ekkor is az iszlamizmus hívei lettek volna, és csak színlelték a világias életet, hogy eltereljék magukról a gyanút. Semmilyen jel nem mutat rá, hogy februárban már radikális nézeteket vallottak, ráadásul Molenbeekben nem is nagyon kell titkolni a fundamentalista rokonszenvet. Cottee annak a lehetőségét is elveti, hogy február után radikalizálódtak, hiszen a kognitív áthangolódáshoz a szakirodalom szerint ennél sokkal több időre van szükség.

Sokkal valószínűbb és egyúttal sokkal nyugtalanítóbb eshetőség, hogy az Abdeslam fivéreknek nem is kellett iszlamista fanatikussá válniuk – véli Cottee. Erre utal Salah ügyvédjének Cottee cikke után megjelent nyilatkozata is, miszerint a támadások kitervelője csak futólag ismerte a Koránt, és nem a vakhit, hanem sokkal inkább a nihilizmus jellemzi. Minden jel arra mutat, hogy hétköznapjaikat nem a fundamentalista iszlám elvei szerint élték, hanem az iszlamizmusnak, a bűnözésnek és a macsó kultúrának hibrid szellemében. Egy olyan hibrid világban, amelyben az alkalmi iszlamizmus jól megfér a külvárosi törvényenkívüliség devianciájával. Ebben a szubkultúrában valójában semmiben sem kell hinni, semmivel sem kell teljesen azonosulni, még az iszlám fundamentalizmussal sem.

Ha így lenne, az rendkívül aggasztó volna – figyelmeztet Cottee. A terrorelhárítás arra az alapvetésre épül, hogy a potenciális merénylőket úgy lehet kiszűrni, ha a hatóságok szemmel tartják a vallási radikálisokat. Ha azonban nem igaz, hogy minden terrorista radikális, akkor az iszlám vallási radikalizmus kordában tartásával és a radikálisok ellenőrzésével nem lehet megakadályozni a terrorizmust.