Ezek a zsidók nem szaroztak!
Június 21-én, szombaton lesz éppen 70 éve, hogy Budapest zsidónak nyilvánított lakóinak, azaz közel 200 ezer embernek néhány nap leforgása alatt 2000 kényszerlakhelyül kijelölt, kanárisárga-csillaggal megjelölt házba kellett költöznie. Az OSA Archívum több, mint száz egykori csillagos ház előtt szervez megemlékezéseket és városi sétákat. A szombati megemlékezés előtt a Gláser Jakab Emlékalapítvány sétáján vettünk részt, egy a zsidósággal kapcsolatban keveset emlegetett környéken, a Józsefvárosban. A rengeteg új információ mellett egy titkos zsinagógát is felfedeztünk.
A Gláser Jakab Emlékalapítvány a józsefvárosi zsidóságot kutatja, és mostani túrájuknak is az a célja, hogy hangsúlyozzák, bár a budapesti zsidóságot nagyrészt az Újlipótvároshoz, és a hetedik kerülethez kötik, a Józsefvárosban a második világháború előtt mintegy 30 ezer zsidó élt. Ezen a környéken többnyire a szegény zsidók laktak, mondta el Adler Tamás az alapítvány egyik vezetője, majd hozzátette, hogy a szegény zsidó kifejezésre nem kevés gúnyos mosolyt kaptak már.
(fotó: Bődey János, Index)
A környék többnyire a vidékről Budapestre érkező zsidóság gyűjtőhelye volt, hiszen közel volt a Keleti pályaudvar. Szinte mindenki csak átmenetileg tervezett itt maradni, de többségük nem költözött tovább, akkor sem, amikor már kissé jobban ment a sora. Nem véletlen a kapcsolódás a szombati Csillagos házak rendezvényhez, hiszen a Népszínház utcában, néhány ház kivételével szinte mindegyik ház csillagos ház volt.
Tízezerért elintézték
Bár pont a Népszínház utca 46., ahol a túra is indul, először nem. Mivel ezt a házat nem nyilvánították csillagos házzá, azt jelentette, hogy a zsidó lakóknak el kellett volna költözni, ők viszont inkább saját maguk kérték, hogy kaphassanak csillagot. Ez persze nem volt ingyen, 10 ezer pengőt adtak össze a lakók, ennyiért intézte el egy, a Fővárosi Tanácsban dolgozó ismerős. Így az itt élő 30 lakónak nem kellett kiköltöznie, viszont be kellett fogadnia 60 másik zsidó családot. A másik ok, amiért innen indul a séta, az a házon található „Kis Varsó” emléktábla, ami megemlékezik a varsói gettónál ugyan jóval kisebb, de hasonló ellenállásról, ami ezen a környéken szerveződött, és szállt szembe a nácikkal, és a magyar nyilasokkal. Ezért kapta ez a séta a Nem szaroztak, ezek vagány zsidók voltak! címet.
Mint azt a Gláser Jakab alapítvány tagjai elmondták, egyik fő céljuk, hogy a környékbeli lázadások történeteit felderítsék. Bár nincsenek könnyű helyzetben, hiszen szinte mindegyik, ma még élő szemtanú máshogy emlékszik az eseményekre, és a történészek sincsenek egységes állásponton. Tény, hogy egymástól elszigetelten, de a Népszínház utca egyes házaiban történtek kísérletek az ellenállásra, volt olyan ház, amelyik 2-3 napig is tartotta magát.
Más elbeszélők szerint azonban csak a nyilas házmesterek állították be ezeket az akciókat ellenállásnak, a valóságban pedig ők lőttek ki a házakból, hogy így hívják fel a zsidókra a nyilasok figyelmét. A megtorlás aztán nem maradt el: a Népszínház utca 59-ben 22 férfit hajtottak le egy ilyen lövöldözés után a járdára a ház elé, és ott helyben agyon lőtték őket. A ház többi lakóját a lóversenypályára hajtották, Jakab Endre, aki részt vett a sétán, és akinek az apját szintén ott lőtték agyon, elmondta: amikor jöttek vissza este, a házmester már a vért mosta a járdáról, másnap pedig ő ment el azonosítani a temetőbe a halottakat. Így tudta meg, hogy az apját agyon lőtték.
Nyilasnak öltözött zsidó
A séta ezután végigmegy a Népszínház utcán a mai II. János Pál pápa térig, ami szintén fontos helyszíne volt a 44-es eseményeknek, hiszen ide, a Városi színház elé hajtották ki sokszor a zsidókat. Az Alföldi és a Kun utcán végigsétálva a túra azokra emlékezik, akik próbálták segíteni a zsidókat, akár csak úgy, hogy kitették az ablakba a rádiót, hogy ők is hallhassák a híreket, – hiszen a rádiókat a zsidóknak már ’44 áprilisában be kellett szolgáltatni, – akár úgy, hogy bújtatták őket és hamis papírokat szereztek nekik.
Kapcsolódó cikk:
Címkék:Holokauszt emlékév