Elie Wiesel trilógiája egy kötetben magyarul

Az éjszaka (1958), A hajnal (1960) és A nappal (1961) – Elie Wiesel regénytrilógiája magyarul először teljes egészében most jelent meg a Gabo Kiadócsoport gondozásában, a Trubadúr Kiadónál.

Az első két rész korábban már megjelent magyarul, A nappal azonban eddig rejtve maradt a hazai közönség előtt. Ennek oka részben a magyar könyvkiadás történeti és politikai körülményeiben keresendő: az 1980-as években a kiadói döntéseket erősen befolyásolta a kulturális és ideológiai környezet, amely nem mindig kedvezett a holokauszt-irodalom teljes körű bemutatásának.

A mostani megjelenés a Gabo Kiadó szándéka szerint nemcsak az olvasók, hanem az irodalomtörténészek és kutatók számára is új lehetőséget teremt, hogy végre teljes képet kapjanak Wiesel trilógiájáról, és hogy a magyar irodalmi kánonban is megtörténjen a szükséges „revízió”. Ez a lépés összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy a magyar tankönyvirodalomban és irodalmi diskurzusban is helyet kapjanak eddig kevésbé ismert vagy elérhető művek.

A trilógia jelentősége

Elie Wiesel, aki 1986-ban Nobel-békedíjat kapott, az Éjszaka trilógiában életének három sorsfordító időszakát dolgozza fel. Az első kötet, Az éjszaka, a náci koncentrációs táborok mindennapjait, a túlélésért folytatott küzdelmet mutatja be, és személyes tapasztalatain alapul. A trilógia második és harmadik része – A hajnal és A nappal – már javarészt fikció, bár tartalmaznak önéletrajzi elemeket is. A hajnal a háború utáni Palesztinába özönlő zsidóság harcát, valamint az erkölcsi dilemmákat állítja középpontba, míg A nappal a lágerek túlélőinek későbbi sorsát, a veszteségek feldolgozhatatlanságát ábrázolja.

A mai bemutatón

a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában – írja a Mazsihisz.hu – Földes Tamás, a Gabo Kiadócsoport vezetője ismertette röviden a szerző életét és pályáját, majd a trilógia egyes köteteinek magyar kiadásairól beszélt. Mint megtudtuk: a trilógia első része, Az éjszaka 1990-ben jelent meg magyarul, a második rész, A hajnal 2011-ben, míg a harmadik rész, A nappal azonban mindeddig nem volt hozzáférhető a magyar olvasók számára. A kiadó nemcsak azt vállalta, hogy – Takács M. József fordításában – megjelenteti a harmadik részt, hanem azt is, hogy – mivel az első két kötet szinte beszerezhetetlen – kiadja a teljes trilógiát magyarul.

Szegvári Katalin kérdezte a trilógia kapcsán Kiss Henriettet, a Rumbach vezetőjét és Radnóti Zoltán főrabbit, a Budapesti Rabbiság igazgatóját. A rendezvényen elhangzott, hogy a trilógia – a munkásságáért 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett – Elie Wiesel életének három meghatározó időszakát dolgozza fel.

Mint a kiadói ismertetőben olvasható: Az éjszaka a náci koncentrációs táborok mindennapjait, a túlélésért folytatott küzdelmet mutatja be, és a szerző személyes tapasztalatain alapul. A trilógia második és harmadik része – A hajnal és A nappal – már javarészt fikció, bár tartalmaznak önéletrajzi elemeket is. A hajnal a háború után Palesztinába özönlő zsidóság harcát, erkölcsi dilemmáit állítja középpontba, míg a New Yorkban játszódó A nappal a lágerek túlélőinek későbbi sorsát, a veszteségek következményeit ábrázolja.

Szegvári Katalin kérdései főként arra irányultak, hogy miképpen dolgozható fel a holokauszt borzalma részint a túlélők, részint pedig a másod- és harmadgeneráció számára. Azaz milyen az Éjszaka-trilógia kapcsolata az akkori és a mai világgal: hol volt az Isten Auschwitzban? És hol van most? Ennek kapcsán Kiss Henriett elmondta: a Rumbachban minden pénteken 50-150 fiatal tart szombatköszöntést, és tapasztalatai szerint ezek a 15-35 év közötti fiatal zsidók egészen másként viszonyulnak a holokauszthoz, mint az előttük járó generációk, akik között volt olyan, aki egész életét rettegésben töltötte. Ez nem jellemzi a mai fiatalokat, akik –  mondta Kiss Henriett – bátran fölteszik azt a kérdést: 1944-ben miért nem állt ellen a zsidóság, miért nem védekeztek a gyilkosok ellen?

Az éjszaka kapcsán

Kiss Henriett kifejtette:  a könyvet a cselekményessége, olvashatósága, megszerkesztettsége, szimbolikája kiemeli a holokauszt-irodalomból, s további erénye, hogy milyen szabadon bánik az író a személyes és objektív idővel.

Szegvári Katalin  megkérdezte Radnóti Zoltánt, hogy egy rabbi milyen válaszokat képes adni híveinek a holokausztról, mire a főrabbi azt mondta: nem szabad beérni azzal a mára közhelyessé vált válasszal, hogy nem az a kérdés, hol volt Auschwitzban az Isten, mert a kérdés az, hogy hol volt az ember.

Radnóti szerint e helyett arra kell rámutatni: az élet nemcsak gyilkosság, az élet nem csupán szenvedés, az embernek igenis van tere a cselekvésre abban a világban, amelyet az Örökkévaló teremtett, s amelyben az embernek hatalmában áll nemcsak rombolni, de építeni is. A főrabbi párhuzamot vont a könyv cselekménye és néhány tórai történet között, felidézte a Tórából Jákob küzdelmét az angyallal, amelynek üzenete ma is érvényes a zsidóság számára. Ez az üzenet pedig nem más – hangsúlyozta Radnóti Zoltán – mint az: a harcainkból, küzdelmeinkből úgy kell kijönnünk, hogy legyen előttünk jövő, legyenek álmaink és legyen bennünk remény. Erre tanít minket az Izraellé változott Jákob története.