Elhunyt Quitt László színész

A Pintér Béla Társulat facebook oldalán tudatta a társulat tagjának halálhírét pénteken.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy nagyszerű és kivételes kollégánk, Quitt László, egy gyors lefolyású, súlyos betegség után ma reggel elhunyt.

A szívünk megtört. Szomorúságunk leírhatatlan.

Laci 2003-ban csatlakozott társulatunkhoz és 2013-ig minden új bemutatónkban részt vett.

A Gyévuskában Heincz Ármint, A Sütemények Királynőjében a Nagypapát, az Anyám Orrában Bujákinét, a Korcsulában Misót, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördögben Józsefet, A Démon Gyermekeiben Yamamoto Kovács Gézát, A Soha Vissza Nem Térőben Mr. Goodmant, a Párhuzamos Órában Szilárdot, a Szutyokban Pali bácsit, a Tündöklő Középszerben Dino-t, a Kaisers TV, Ungarnban Rohácsi bácsit, A 42. hétben Dr. Horváth Balázst játszotta, az Árva Csillagban pedig zenészként vett részt.

Egyedi, jellegzetes megjelenésére, a munkában tanúsított perfekcionizmusára, bölcs, ellenállhatatlan humorára örökké emlékezni fogunk.”

A Pintér Béla Társulattal való megismerkedésére Quitt így emlékezett egy interjúban:

“…betévedtem  a Szkénébe a Hófehérke című előadásra, mert egy ismerősöm játszott benne. Észrevettem a színpadon egy számomra ismeretlen figurát, aki fehér lepelben volt, és akiről nem tudtam levenni a tekintetemet; úgy telt el egy óra, hogy guvadt szemmel őt bámultam. Odabent tök sötét volt, úgyhogy csak utána, kint néztem meg, hogy mi volt ez: Hófehérkét Pintér Béla játszotta. Na, mondom, erre kíváncsi vagyok. Kinyitottam a Pesti Műsort, amiben azt írták, hogy Pintér Béla és Társulata játssza a Kórház-Bakonyt. Eljöttem rá, és egyik gyomrost kaptam a másik után, azt sem tudtam, hol vagyok. Gondoltam, frappáns improvizáció volt, az ilyen egyszer összejöhet, de másnap újra játsszák, nekem meg nincs dolgom, eljövök megnézni. Az igazi gyomros csak akkor következett: borzasztó súlyként nehezedett rám, hogy mintha dèja vu-érzésem lenne, tizedmásodperc pontossággal ugyanazt látom és hallom; el sem akartam hinni, hogy ez lehetséges. Két nap múlva A Sehova Kapuja ment. Ott azt éreztem, hogy személyesen nekem játszanak, öt perc után elfelejtettem, hogy színházban vagyok. Már majdnem negyven éves voltam, mégis azt hittem, hogy ezek itt összeszövetkeztek ellenem, hogy leleplezzenek, és azt a figurát helyettem tették oda, hogy én rádöbbenjek valamire. Ködbe burkolózott az egész életem. Kilenc éves koromban éreztem ilyet utoljára, amikor a szüleim ártatlanul elvittek a Fészek Klubba Latinovits Zoltán Karinthy-estjére: az Egy nőt szeretni alatt éltem át ezt a rettenetes, szégyenteljes érzést, hogy most engem lelepleznek – akkor egyszerre két osztálytársnőmbe voltam szerelmes.

A második A Sehova Kapuja után a Szkéné büféjének sarkában ültek Béláék. Amikor kijött az egyik szereplő, Tamási Zoltán, azt mondtam neki – Bélát nem mertem megszólítani az élmény miatt –, hogy én szeretnék velük játszani. Zoli susmogott valamit Bélával, aki odajött hozzám, bemutatkoztunk, én pedig elmondtam, hogy soha nem játszottam színházban, nem tudok beszélni, nem tudok énekelni, nem tudok táncolni, de szeretnék velük játszani. Nézett rám, mint egy csendes őrültre: „Jó, jó, Laci – ugye Lacit mondtál? –, hát, majd szólunk, ha lesz valami.” Így ismerkedtünk meg. Ezután elkezdtem a Szkénébe járni, megnéztem minden darabjukat – a burok továbbra is ott volt körülöttem –, együtt mentünk mindenfelé; akkor még jobban együtt volt a csapat. Aztán az egyik alkalommal Béla azt mondta: „Lacikám, van egy jó meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?” „A jóval.” „A következő előadásban kipróbálnánk.” „Fantasztikus, és mi a rossz hír?” „Hogy a darab elején Thuróczy Szabi le fog zsidózni, és nagyon durván lepofoz.” „Hát ez csodálatos – mondtam én –, de mi a rossz hír?” Madarat lehetett fogatni velem….

….a Képzőművészeti Egyetemen végeztem, jó nevű rajzolóként tartottak számon főleg a film- és a reklámiparban, és amíg még csak egy előadásban játszottam, a rajzolói pályámon is tudtam tevékenykedni. Aztán ahogy egyre több lett a darab, ezt már nem lehetett egyeztetni, a rajzolói pályám leépült, de a képességeimet gyakran használhattam kellékek tervezéséhez, rajzokhoz”.

Quitt László ismert volt a budapesti zsidó közösségben is, egy ideig a Vasvári Pál utcai zsinagógába járt.

Temetésére június 14-én 12 órakor kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben.