Életet menthet, ha elmeséljük a történetünket

Ferenczi Andrea, a Terápia című sorozat pszichológus szakértője szerint érdemes az életünket összhangba hozni a valósággal.

Október végén indult az HBO saját gyártású napi sorozata, a Terápia második évada. A Mácsai Pál által megformált Dargay Andráshoz új páciensek érkeznek, Péterfy Bori és Máté Gábor mellett Kurta Niké és Surányi Áron foglalnak helyet a pszichológus kanapéján. Az új évad részei Ferenczi Andrea kommunikációkutató, a KRE BTK Pszichológiai Intézetének adjunktusa bevonásával íródtak. A népszerű sorozat pszichológus szakértőjével többek között arról beszélgettünk, melyek a kapcsolódási pontok a valós és a sorozatbeli terápia között.

– A Terápia című sorozat új részei az Ön segítségével íródtak. Hogyan kell elképzelni ezt a folyamatot?

– Éppen az interneten néztem az első évad egyik epizódját, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne etikai szempontból hitelesebbé tenni a pszichológus, valamint szupervízora tevékenységét – tekintve, hogy félévenként legalább kétszáz pszichológus hallgatónak oktatok etikát az egyetemen –, amikor megszólalt a mobilom, és Krigler Gábor hívott az HBO-ból, hogy felkérjen a második évad szakértőjének. Az akkori főnököm, Bagdy Emőke ajánlott neki. Aztán hétről hétre találkoztunk a forgatókönyvírókkal, összeolvastuk az egyes epizódok szövegeit, majd hihetetlenül részletesen darabokra szedtük a dialógusokat, és újból összeraktuk. Dargay András klienseinek problémáival összefüggésben releváns szakirodalmakkal láttam el a csapatot. A forgatás előtt pedig találkoztam azzal a színésszel és rendezővel is, aki ezt kérte, illetve igényelte, hogy beszélgessünk egy kicsit.

– A nézőben elsőként az merül fel, mennyire valósak Dargay András, a sorozat főszereplője által alkalmazott technikák. Melyek a különbségek a valódi és a megírt terápia között?

– Számtalan terápiás módszer létezik, és ha azt is számításba vesszük, hogy a személyiségünk a legfontosabb munkaeszközünk, akkor az alkalmazott intervenciós eljárások gyakorlati alkalmazásának módjai tovább árnyalják a képet. A dinamikus terápiák nehéz öröksége, hogy a terapeuta mindent tud és megkérdőjelezhetetlen tekintély. Ezzel nem nehéz azonosulnia a pszichológusnak. Kicsi ízelítőt kaptunk is ebből az első évadban Dargay Andrástól. A modern megközelítések már többet hagyatkoznak az úgynevezett „itt és most”-ra, arra, ami a terápia során konkrétan történik a kliens és a terapeuta között. Sikeresen lezárt terápiák után a kliensek egy része a változást nem a tudattalant tudatossá alakító interpretációkkal, értelmezésekkel hozta összefüggésbe – Dargay szemére vetették az első évadban, hogy túl sokat értelmez, és nem mindig jár jó nyomon –, hanem a terápiás kapcsolat sajátosan megélt „pillanataival”, amelyek megváltoztatták a terapeutával való kapcsolatukat, s ugyanakkor saját önmegtapasztalásukat is. Egy bostoni kutatócsoport ennek alapján dolgozta ki az úgynevezett „pillanat-elméletet”, aminek a tanulságait a második évadban nagy örömömre sikerült kamatoztatni. Tehát, hogy a terápiában vannak olyan kitüntetett, interszubjektív pillanatok, amelyek képesek újjászervezni a terapeuta és a kliens kapcsolatát, de ami ennél is lényegesebb, a kliens implicit kapcsolati tudását is, azaz a másikkal vagy másokkal való együttlét módjait. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a terápia inkább elfogadás, mint megfejtés; nem értelmezés, hanem megértés és támogatás; megértésünkkel elfogadjuk a világot, úgy, ahogy a kliens látja, és nem vállalkozunk kritikára, nem adunk jó tanácsokat, mert ezzel esetleg tovább mélyítenénk a már meglévő krízist. Olyan találkozás, amelyben a másik megszűnik tárgynak lenni. Erre szép példákat látunk több szereplőnél is, kiváltképp Orsolya és Virág terápiájában.

– Hitelesnek találja a sorozatbeli pszichológust alakító Mácsai Pál játékát?

– Pali ragyogó és hiteles színész, és ember egyaránt. Rengeteget készült már az első évadra is. Az egyik szakmai mesteremként tisztelt Irvin Yalom – aki az egzisztenciális pszichoterápia megalapítója – számos könyvét elolvasta. A pszichológia iránti érdeklődése is korábbra datálódik, mint ahogy Dargay András szerepe megtalálta. Ugyanakkor nekem eszembe nem jutna például egyik kedvenc filmemben, a Hullámok hercegében a pszichiátert, dr. Lowensteint alakító Barbra Streisandon számon kérni, hogy miért lépi át a terápiás határokat tucatnál is többször, és miért szeret bele, sőt bonyolódik szexuális kapcsolatba kliensével, a Tom Wingot játszó Nick Nolte-val. És a többi amerikai filmet sem így nézem, ahol terapeuta és kliens kapcsolatát követhetjük nyomon. A mozi az mozi, az élet legtöbbször lassúbb, unalmasabb, közhelyesebb, eseménytelenebb, a változás nem egyik epizódról a másikra történik, nem egyik ülésről a másikra.

– Melyik karakter felépítése jelentette a legnagyobb kihívást? Egyáltalán mennyire vett részt a karakterek megformálásában?

– A karakterek megformálása a forgatókönyvírók dolga volt, részben az eredeti, izraeli sorozat szereplőinek személyiségjegyeiből kiindulva. De több szereplő karaktere teljesen új, például Ferencé, a politikusé. A dialógusok megszerkesztésén keresztül, illetve ahogy kibontakozik egy-egy kliens problémája, az adott helyzetre esetlegesen jellemző gondolkodásmód, érzelmek, attitűdök, cselekvések, valóságértelmezések megbeszélése során közvetetten persze részt vettem benne. Ferencnél volt némi polémia az írók között, hogy miképpen kerüljék el a politikai beskatulyázást, hogy bármelyik színnel vagy táborral azonosítsák.

A teljes cikk itt olvasható.