‘Elég volt az alattvalói áhítatból’
Heisler András: Majdnem biztos, hogy a Mazsihisz nélkül kezdődik a kormányzati emlékév.
Bármennyire is abnormálisnak tartja a helyzetet, a legnagyobb hazai zsidó szervezet, a Mazsihisz elnöke szerint majdnem biztos, hogy április közepén nélkülük kezdődnek a holokauszt-emlékév kormányzati programjai. Heisler András reméli, hogy a parlamenti választások után eljön a normális párbeszéd ideje.
A Mazsihisz elnökeként nem kap fizetést. Üzletemberként egyenruhákkal foglalkozó cége van, most is az irodájában beszélgetünk. A bevételek hány százalékát teszik ki az állami megrendelések?
Fontosnak tartottam mindig, hogy különválasszam a polgári, civil életemet és a közéleti tevékenységemet. A kettőt soha nem kevertem össze. A kérdésére válaszolva: az utóbbi években a formaruházati ellátásokra vonatkozó közbeszerzési eljárások gyakorlata a törvényes keretek betartása mellett is úgy alakult, hogy az rendkívül hátrányosan érintette a cégünket.
Jelen állás szerint tehát nincs zsarolható pozícióban.
Úgy gondolom, hogy nagyon nem vagyok abban…
Pár hete a Mazsihisz rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy a szervezet távol marad a holokauszt-emlékév kormányzati programjaitól. Ön viszont többször kijelentette, hogy ez nem bojkott. Mi más lenne?
Definíciótól függ. Szerintem akkor beszélhetnénk igazi bojkottról, ha határidőket is megszabtunk volna. Felhívtuk a figyelmet több problémára, és jeleztük, amennyiben ezek nem oldódnak meg, akkor az emlékév során nem tudunk együttműködni a kormánnyal. Ennyi történt. Hosszú folyamat után jutottunk el idáig. A közgyűlés kétségkívül kemény döntést hozott, de a határozat a párbeszéd kikényszerítésének irányába tett lépésként is értékelhető.
Ha tényleg ez volt a szándék, akkor valamit nagyon elrontottak. A Sorsok Háza és a német megszállási emlékmű leállítását, Szakály Sándor menesztését követelték. Olyan feltételeket szabtak, amelyek nem hagytak lehetőséget kompromisszumra.
Szerintem elég nagy mozgásteret biztosítottunk a kormánynak. A felsorolt három ponton túl a közgyűlési határozat negyedik pontja ugyanis a kormányzat emlékezetpolitikai gyakorlatának megváltoztatását kérte. Ezzel tartottuk fenn a párbeszéd lehetőségét. Nem mondtuk ki, hogy mi lesz, ha ez vagy az a feltételünk nem teljesül. Nem méricskéltünk, nem alkudoztunk. Végül persze egyszerűvé vált a dolgunk, hiszen egyiket sem akceptálta a kormány.
Az emlékmű létrehozását csak elhalasztották, a másik két ügy szóba sem került. Nem érzi úgy, hogy a Mazsihisz taktikája kudarcot vallott?
Egyáltalán nem. Az ellenkezőjét érzem. Közösségünk pillanatnyilag sokkal erősebb, mint korábban. A Mazsihiszt évtizedek óta rengetegen kritizálták a zsidó közéletben, a legnagyobb zsidó szervezetként viszonylag elszigetelten működtünk. A jelenlegi konfliktus és ahogyan a Mazsihisz azt kezelte – következetes és karakán módon –, összehozta a magyarországi zsidóságot, amely ma annyira egységes, mint az elmúlt hetven évben soha. Kiemelkedő véleményformáló értelmiségiek támogattak bennünket, markánsan kiálltak a Mazsihisz törekvései mellett: Heller Ágnes, György Péter, Konrád György vagy Ungvári Tamás. Bár a nevüket nem hozom nyilvánosságra, a háttérben olyan tekintélyes személyiségek is a segítségünkre siettek, akik nem a baloldali-liberális irányzathoz tartoznak. Keresztény történelemtanárok, szociológusok, filozófusok. A zsidó civil szervezetek szinte mindegyike egyetértett a Mazsihisz álláspontjával. Számunkra ez komoly sikertörténet, még akkor is, ha a kormány egyetlen elvárásunknak sem tett eleget.
A teljes cikk itt olvasható.
