Egy nyílt vita lezárása

Írta: Heisler András, Népszabadság - Rovat: Hírek - lapszemle

A Népszabadság szeptember 26-i számában Köves Slomóval készített interjút Czene Gábor. Az újságírói kérdésekre adott válaszok több helyen is pontosítást igényelnek. Dicséretes, hogy Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija felismerte: „nem jó, ha a zsidó szervezetek kizárólag a kormány bábáskodása mellett tárgyalnak egymással”.

Heisler András fotó Kurucz Árpád Népszabadság

(fotó: Kurucz Árpád, Népszabadság)

Ha ez a felismerés hamarabb megtörténik, akkor az EMIH is részt vett volna azon az egyeztetésen, amit a Mazsihisz hívott össze a kormány által kezdeményezett kerekasztal-tárgyalást megelőzően, és ahol tizennégy zsidó szervezet képviseltette magát. Ha Köves rabbi következetesen gondolja végig a történéseket, akkor látnia kell, hogy a zsidóság „általános közösségi képviseletét” nem létrehozni kell, hanem egy hosszú folyamaton keresztül felépíteni.

Varázsütésre létrehozott közösségi érdekvédelmi szervezetek ugyanis a legritkább esetben képesek megálmodóik céljait megvalósítani. Ez csak organikus fejlődés eredménye lehet. Köves rabbi vagy nem veszi észre a Mazsihiszben történt jelentős változásokat, vagy inkább nagyon is érzékeli. Talán ezért hivatkozik Feldmájer Péterék korábbi sikertelen szervezeti próbálkozásaira, s ezért nem szól az új vezetés integrációs törekvéseiről.

Amikor a Mazsihisz elnökeként összehívtam a zsidó szervezeteket, akkor nem „vélt Mazsihisz-monopólium legitimálására”, hanem konszenzusok kialakítására törekedtünk. Arra, hogy a meghívásnak eleget tévő, sokszínű zsidó közösség jelentős kérdésekben erre képes volt – személyesen is büszke vagyok. Mi ugyanis nem hierarchikus szervezetben gondolkodunk. Zoltai Gusztávval kapcsolatban sem elég őszinte a nyilatkozat.

Az EMIH vezetése és a mögötte álló kórus ugyanis minden közösségi fórumon helyesnek ítélte Lázár miniszter döntését. A szervilizmus töretlen volt egészen addig, amíg nem szembesültek azzal, hogy nemcsak a Mazsihiszen belül, hanem a kormánypárti Fidesz véleményformálói között is megütközést keltett a miniszter döntése. A Miniszterelnök pedig állítólag egész egyszerűen provokációnak minősítette azt: no, innentől már ők is óvatosabban kezelik az ügyet – s csak „nevetnek” rajta.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]