Döbrentei Kornél Horthyt méltatja és Sztálinra hivatkozik

A székesfőváros első kerületének önkormányzata emlékünnepséget tartott a trianoni szerződés aláírásának 94. évfordulóján.

Beszédet mondott a neves költő, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Vitézi Rend nemzetvédelmi tagozatának tagja is. A két világháború és a közte eltelt három évtized eseményei kapcsán méltatta Horthy Miklós szerepét és hozzáfűzte: ma sokan rágalmazzák Horthyt, mindhiába. A rágalmak cáfolataként megemlítette: maga J. V. Sztálin is úgy vélekedett a háború után két évvel, a magyar kormányküldöttséggel Moszkvában folytatott tárgyalásokon, hogy Magyarország 1944-ben megszállt ország volt, Horthy kényszerűségből cselekedett.

Horthy Miklós életpályájáról számos kiváló történelmi munka látott napvilágot Magyarországon, bár az értékelések részletei pro és kontra szükségszerűen eltérnek. Figyelmünk ezúttal a védelem képzeletbeli tanújának személyére irányul. Szentigaz, a világforradalom legendás vezetőjénél, az ukrán parasztok és a kaukázusi népek elszánt védelmezőjénél, a Gulag fantázianevű, méltán népszerű szabadidő-tábor megálmodójánál és megvalósítójánál hitelesebb tanút költőnk aligha tudott volna megidézni. Megragadjuk az alkalmat, hogy figyelmébe ajánljuk, ha egy Adolf Hitler nevű, osztrák származású őrmestert netán hasonló rágalmak érnének, ne mulassza el megemlíteni, hogy Sztálin róla is igen kedvezően vélekedett: 1934-ben, a hosszú kések éjszakájának híreit hallva nagyszerű fickónak nevezte, és az eljárást kollégáinak figyelmébe ajánlotta, nem is minden eredmény nélkül.

Apró szépséghiba, hogy 1947-ben, amikor Sztálin kifejtette nézeteit Horthy világháborús szerepéről, éppen a kelet-európai népek nemzetközi együttműködési rendszerét próbálta megformálni, hogy úgy fogalmazzunk, igen nagy meggyőző erővel és persze a teljes önkéntesség alapján. Gyanítható, hogy álláspontját is ennek megfelelően alakította ki. A már említett moszkvai tárgyalásokon egyébként a német bevonulást követő hónapok magyarországi eseményei nem kerültek szóba, és ezen nem is kell csodálkoznunk: néhány százezer ember deportálása a proletariátus paradicsomában izgalmas, szép feladatnak számított, rendkívüli eseménynek azonban semmiképp.

A teljes cikk itt olvasható.