Disznókat tartottak a gödöllői zsidó ótemető parcellái között
Macska hűsöl a meggyfa árnyékában a Fürdő utca megkopott kövein. Lustán tekintget jobbra-balra, lépteink hallatán pedig azonnal beiszkol egy barna kerítés résein, ami mögött a gödöllői zsidó ótemető húzódik. Rá néhány percre a kapu lassan kinyílik, a macska pedig riadtan ugrik elő az egyik sírkő mögül. Hosszan méreget minket, egyenesen a szemünkbe nézve.
Nem, nem változik át semmivé, nem áll két lábra, és nem szólal meg emberi hangon, bár a szemeit elnézve, ezen talán nem is lepődnénk meg annyira. Körbenézünk a zsebkendőnyi területen, ahol sírkövek magasodnak a fák alatt, majd lassan elkezdünk körbesétálni.
“Éveken át szeméttelepként használták a területet, disznót tartottak a sírok között, és szennyvizet vezettek a földre”
– mondja a temető gondnoka Péterfi Csaba, aki lelkesedésből és elhurcolt nagyapja iránti tiszteletből kezdett el foglalkozni a sírok gondozásával 2006-ban.
“A mai napig áthajigálják a szemetüket, és nem értik meg, hogy nem vágathatjuk ki a kert végében álló fát, mert annak gyökerei tartják a területet. A temető ugyanis homokbuckára épült, egy ideig pedig a körülötte lévő házak lakói önkényesen kerítettek le belőle egy jó nagy részt. Végül is ennek köszönhetően maradt valamennyire ép, és nem pusztult le teljesen” – teszi hozzá.
Eredetileg a dögtemető mellett jelölték ki az új sírkertet
Noha a zsidóság csak 1850-ben, – miután megszűnt a Grassalkovich uradalom és Sina György bankár megvásárolta a területet – kezdett el letelepedni Gödöllőn, 1870-re már 195-en vallották magukat izraelita vallásúnak. (Főképpen kereskedők és kisiparosok éltek itt, többen közülük saját boltot, vállalkozást vezettek.) Magát a temetőt papírforma szerint 1875. június 24-én jegyezték be, és egészen 1937-es bezárásáig temetkeztek ide.
