Diszkrimináció és intolerancia a mai magyar társadalomban

Írta: Csepeli György–Murányi István–Prazsák Gergő, nol.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Az elmúlt év őszén az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Társadalmi Konfliktuskutató Központ országos kérdőíves vizsgálatot végzett, melynek egyik, ha nem központi témája a kisebbség-többség viszony néhány vonatkozásának felmérése volt. A közel azonos kérdőívvel lebonyolított adatfelvételek során egy 1000 fős, véletlenszerűen kiválasztott országos reprezentatív minta mellett két 100-100 fős elemszámú mintát is kialakítottunk. Egy kelet-magyarországi, nemzeti radikális eszmék jegyében működő szervezet tagjaiból véletlenszerűen kiválasztott csoport kontrollmintáját az azonos területen működő, közel azonos életkorú, céljai szerint a nemzeti vagy politikai kérdésekben nem érintett környezetvédő „zöld” szervezet tagjai közül választottuk. Ebben a cikkben e három mintán kapott eredményeket mutatjuk be.

Magyarországon hivatalosan 13 politikailag elismert kisebbség él. A 13 kisebbségből 12 nemzeti kategória mentén különbözteti meg önmagát a többségtől, s a többség is ugyanezt az eljárást követi. Nincs különbség a névhasználatban sem. Egy-egy kisebbség tagjai ugyanazt a nevet használják önmaguk jelölésére, mint amilyen nevet a többség, illetve a többi kisebbség alkalmaz rájuk vonatkoztatva.

A jogilag elismert kisebbségek között egyetlen olyan kisebbség van, mely nem nemzeti, hanem etnikai kategória alapján különül el a többségtől és a többi kisebbségétől. Ráadásul, ez a kisebbség névhasználatában is bizonytalan, mivel jelölésére egyszerre két név is forgalomban van. Az egyik név a „cigány”, amely negatív értékelő jelentéssel terhes, de történetileg és kulturálisan meggyökeresedett. A másik név a „roma”, mely politikailag korrekt, de használata korántsem egyöntetű, sem az érintett kisebbség tagjai, sem a kívülálló többség köreiben.

Magyarországon él egy olyan kisebbség, melynek tagjai jogilag nem kérték maguknak a kisebbségi státuszt. A kisebbség neve „zsidó”, melynek történelmi traumákkal megterhelt jelentései egyaránt tesznek lehetővé vallási, nemzeti vagy akár faji szempontú azonosítást.

Cikkünkben természetesen nem foglalkozunk egyik szóban forgó kisebbséggel sem, a kisebbségeknek jelen esetben csak a neve fontos számunkra. Kutatásunk során e két kisebbség nevét különböző kontextusokba helyezve arra használtuk fel, hogy a tekintélyelvűség tünetcsoportjának szerves részét képező társadalmi távolság érzését, sztereotipizálást és előítéletességet külön-külön megvizsgáljuk és együttjárásaikat a lehetőségek szerint modelláljuk.

A romák megkülönböztetése

(A tanulmány vonatkozó része itt olvasható el)

intolerancia

 

Zsidók megkülönböztetése

TÁRSADALMI TÁVOLSÁG

A cigányokkal szemben érzett társadalmi távolság felnőtteket jellemző adatainak ismertetése kapcsán láttuk, hogy a zsidók esetében sem a szomszédság, sem a munkatársi kapcsolat nem tűnik kizáró kategóriának a nem zsidó többség szemében. A partnerkapcsolat esetében azonban 51%-os idegenkedést találtunk. A válaszhiány ez esetben kirívóan magas (8%) volt, ami a kérdés érzékenységére utal.

A zsidókkal szemben érzett távolság indikátora lehet az is, ha megvizsgáljuk, hogy a három felkínált lehetőségből hányszor választotta a felnőtt válaszadó a távolságra utaló alternatívát.

Az összevont mutató megoszlása alapján az országos mintában 15 százalék azok aránya, akik maximális távolságot tartva a zsidóktól, semmiféle viszonyba nem kívánnak velük lépni. Ez a csoport lényegesen kisebb arányt képvisel azokkal szemben, akik mind a három távolság-alternatíva estében bejelölték a zsidókat (37%).

ZSIDÓKKAL SZEMBEN ÉRZETT PARANOIA

A zsidók is rajta voltak azon a listán, melyen felsoroltuk azokat a csoportokat, amelyekről a kérdezettek megítélhették, hogy tagjaik a múltban ártottak-e a magyaroknak. Az ötfokozatú (1 = egyáltalán nem, 5 = nagymértékben ártott) skála alapján, a felnőttek körében a zsidók 2,7 átlaggal a középmezőnyben helyezkedtek el, egy sorban az osztrákokkal, szlovákokkal, amerikaiakkal. A zsidók segítő szerepét az országos felnőtt minta tagjai – hasonlóan az oroszok és az amerikaiak ugyanekkora átlagos osztályzatához – 2,4-re értékelték.

A kérdőívben felsorolt csoportok közül a nemzeti radikálisok a zsidókat sokkal ártalmasabbnak vélik, mint a reprezentatív vagy a civil szervezeti minta tagjai. A zsidók csoportjáról (a románokkal és az oroszokkal azonos átlaggal) feltételezik leginkább, hogy ártottak a magyaroknak, míg a segítést megítélő listán már középen, a horvátokkal és az amerikaiakkal azonos helyen szerepelnek. (A nemzeti radikálisok mintájában a zsidók értékelésének átlaga az ártottak listában: 4,2, a segítettek listában: 2,16. A civil környezetvédők mintájában a zsidók értékelésének átlaga az ártottak listában: 2,79, a segítettek listában: 2,47). A segítés” és az „ártás” két olyan kognitív elem, melyek pszicho-logikailag kizárják egymást. Ha csoportközi kontextusba helyezzük e két kognitív elemet, akkor nyilvánvaló, hogy annak a csoportnak a megítélése pozitív, mely a saját csoportot segítő szerepben jelenik meg, s annak a csoportnak a megítélése negatív, mely a saját csoportnak ártó szerepben tűnik fel. Mivel a megkérdezettek arról is ítéletet alkottak, hogy a zsidók ártottak-e a múltban a magyaroknak, illetve segítettek-e a múltban a magyaroknak, a két ítélet minden egyes személy esetében összevethető volt. Az összevont mutató szerint az országos felnőtt minta 32%-a teljesen közömbös attitűdöt mutat ebben a kérdésben. További 21% esetében nincs információnk arról, hogy miként vélekednek, mivel nem válaszoltak vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét kérdésre. Intenzív zsidóellenességre gyanakodhatunk azok esetében, akik szerint a zsidók csak ártottak, s nem segítettek a magyaroknak a múltban. Arányuk 6% a mintában. Az ellenkező véglet, amikor a válaszadó úgy vélekedik, hogy a zsidók csak segítettek, s egyáltalán nem ártottak. Ez az attitűd ritkán fordul elő a mintában (2%).

POLITIKAI ANTISZEMITIZMUS

Kérdőívünkben a nyilas párt 1944-es programjából több programpont megítélését is kértük a válaszadóktól. Az egyik programpont a következő volt: „Zsidómentes Magyarország”. Erre az extrém követelésre az országos felnőtt minta 13%-a egyetértően reagált.

A szélsőséges politikai kijelentéseket tartalmazó skála egyik állítása Magyarország romlásának okaként a „zsidó nagytőkések kizsákmányolását” jelölte meg. Háromfokozatú skálát használva (3 = maximális elutasítás, 1 = maximális elfogadás) a felnőtt mintán 1,9-es átlagot kaptunk.

A magyarság nemzeti tragédiájának listáján ott szerepelt az 1944-es zsidóüldözés (holokauszt), mellyel kapcsolatosan a megkérdezetteket arra kértük, hogy döntsék el, besorolható-e vagy sem a magyar történelem három legnagyobb nemzeti tragédiái közé? A felnőtt megkérdezettek 64%-a szerint a holokauszt nincs a három legnagyobb nemzeti tragédia között. (A II. doni hadsereg pusztulása 76% szerint nincs benne az első három nemzeti tragédia között.)

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás

Címkék:cigány, intolerancia, kutatás, tolerancia, zsidó