Az izraeli turisták ismerik, itthon keveset hallunk róla
Az V. kerületi Vadász utcában, kissé távol a klasszikus budapesti zsidónegyed útvonalaitól működik a Carl Lutz Emlékszoba. A helyszín, az egykori Üvegház a második világháború egyik legjelentősebb embermentő akciójának központja volt, ahol több ezren találtak menedéket. A történet nemzetközi léptékben is kiemelkedő, mégis viszonylag kevesen ismerik itthon.
A Carl Lutz Alapítvány az utóbbi években vándorkiállítással próbálja közelebb hozni ezt a múltat a fiatalokhoz. A program középiskolákba viszi el a történetet, sokszor személyes elköteleződésre építve.
Nem ritka, hogy teljes évfolyamok – 50–120 fős csoportok – hallgatják az előadásokat. Bár a diákok történelmi tudása gyakran hiányos, a kiállítás mégis működik: sokan felismerik, hogy a bemutatott események szereplői hozzájuk hasonló korú fiatalok voltak, akik életmentő munkát végeztek. Ez a fajta azonosulás az egyik legerősebb kapcsolódási pont.
A számok is mutatják, hogy van elérés: 2024-ben kb. 2200, tavaly 3215 látogató fordult meg az Emlékszobában. A vándorkiállítás 2024-25-ben pedig mintegy 3700 diákhoz jutott el országszerte. Idén eddig 1746 tanuló látta, és a szervezők remélik, hogy év végére elérheti akár a 6000 főt is. A program a jövő tanévben is folytatódni fog. A szélesebb intézményi kapcsolatok ugyanakkor még korlátozottak, így ebben további lehetőségek rejlenek.
Az Emlékszoba mindennapjait Szedő Miklós fogja össze, aki 2016 óta önkéntes itt. Az üzleti életből érkezett, és nyugdíj után vállalta ezt a feladatot. Számára ez nem munka, hanem személyes ügy.
– Voltak próbálkozásaink, hogy együttműködjünk ifjúsági zsidó szervezetekkel, de van egy erős generációs szakadék. Nehezen mennek át a dolgok – mondja.
– Mit gondol, mi kellene ahhoz, hogy több magyar fiatalhoz eljussanak?
– Ezt ma úgy mondják, hogy nincs meg a „drive”. Kellene egy belső érdeklődés: hogy érdekelje őket, mi miért történt a világban, kik ők, és mi a szerepük.
A működés anyagi háttere szűkös, de nem reménytelen. Az éves költségvetés 3-3,5 millió forint között alakul, amelyből 500 ezer és 1 millió forint közötti összeg pályázati forrásból érkezik. A fennmaradó részt a korábbi évek adományaiból fedezik. Sajnos ez egyben azt is mutatja, az alapítvány megtakarításai csökkennek, és veszélybe fog kerülni a mindennapi nyitva tartás.
Az önkéntesek száma alacsony – évente körülbelül 6-7 fő segíti a munkát –, mégis figyelemre méltó, hogy az Emlékszoba az év minden napján nyitva tart. Ez önmagában is jelzi az elhivatottságot. De szükség lenne utánpótlásra.
A szerző az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem hallgatója, gyakornoki programunk résztvevője
