Aki megmentett egy munkaszolgálatos századot

Emléktáblát kapott Ferenczfalvi Kálmán Gyöngyösön.

A magyarországi holokauszt 70. évfordulója alkalmából, 2014. december 8.-án, Hétfő délután emléktábla avatásra került sor Gyöngyösön, Ferenczfalvi Kálmán a „Világ Igaza” emlékére, egykori otthonának házfalán. A gyöngyösi Hit Gyülekezete által állított emléktábla a vészkorszakban közel kétezer zsidó honfitársunk megmentése hőstettének állít emléket. Az ünnepségen több mint száz érdeklődő mellett, többek között, jelen volt ifj. Ferenczfalvi Kálmán, valamint holokauszt túlélők, illetve azok leszármazottai, Weisz Péter a Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnökségi tagja, Hiesz György, Gyöngyös város polgármestere, Gyöngyös Város Képviselőtestületének tagjai, a helyi Fidesz frakcióvezetője, civilek.

Nasinszky Péter, a gyöngyösi Hit Gyülekezete vezető lelkésze megnyitó beszédében kiemelte, hogy, amikor a többség megbukott a vizsgán, addig Ferenczfalvi Kálmán jelesre vizsgázott emberiességből, keresztény szeretetből. Hozzátette, „napjainkban, amikor újra felszínre törnek a kegyetlen, pusztító erők, amikor újra ártatlan embereket, zsidókat, keresztényeket ölnek, vagy ölni akarnak faji alapon és hitük miatt, amikor akiknek szólniuk, vagy cselekedniük kellene, gyáván hallgatnak, és inkább a hazug megalkuvást választják, akkor merítenünk kell az ilyen kiváló emberek példájából, mint amilyen Ferenczfalvi Kálmán is volt.

Ezután, Radnóti Miklós, Töredék című versét, Spisák Bence, a Berze Nagy János Gimnázium Diákönkormányzatának elnöke szavalta el.

Az avatáson felszólaló Hiesz György, Gyöngyös város polgármestere szerint, Ferenczfalvi Kálmán, a gyöngyösi gimnázium református diákjaként találkozott először a rasszizmussal, zsidó diáktársai megkülönböztetésével, ami ellen már diákként egyedül tiltakozott. Beszédében mindenki elé példaképként állította Ferenczfalvi Kálmánt, aki 2003-ban, Gyöngyös város díszpolgára lett, „mert a hős minden nap szembe nézett a halállal, és mert nemcsak több mint kétezer ember életét mentette meg, hanem visszaadta az emberségbe vetett hitüket is.” – mondta.

A lassan már csoszogva járó bácsis külső mögött egy hős, oroszlánszív lakozott!” – idézte fel, jó barátja alakját, Dr. Horváth László történész. Hozzátette, azért, hogy az üldözött zsidókat a kényszermunkától a halálmenetektől és a deportálástól megmenthesse, a fiatal Ferenczfalvi Kálmán, az akkori magyar hadsereg élelmiszerellátó, ún. gh-s tisztje, nem rettent vissza semmitől, nem válogatott a módszerekben. A magyar hadsereg hivatalos pecsétjét éppúgy felhasználta erre a célra, mint az általa alapított fantom egységet, amelynek a háború utolsó hónapjaiban a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti Munkácsy utcai székháza volt a székhelye.

Beszédében kiemelte, hogy a helyzet abszurditása 1944 novemberében érte el csúcspontját, amikor elszabotálta azt a parancsot, hogy Pünkösdfürdőn deportálásra átadja a németeknek az 1300 főből álló munkaszolgálatos zászlóaljat. Ebből a zászlóaljból mindenki megmenekült. Ekkor már Ferenczfalvi Kálmán maga is üldözötté vált, ám ebben a helyzetben is még két hónapig élelmezte a menekülteket, és látta el őket papírokkal. Soha senkinek nem dicsekedett tetteivel, nem jelentkezett semmilyen elismerésért, még a családjának sem mesélt hőstetteiről. A több száz túlélő önállóan jelentkezett a Jad Vasemnél, hogy hivatalosan is a „Világ Igazai” közé fogadják. „Nem voltam hős, csupán megmaradtam annak, aki voltam” – idézte szavait a történész.