Gyakorlatilag teljesen elkészült egy történelmi szempontból – a legvisszafogottabb megállapítás szerint is – hiánypótló mû. A Békés megyei zsidóság története címû monográfia szerzõje a tótkomlósi Balogh István. Aki már 21 éves! S bár ilyen fiatalon nem szokás monográfiát jegyezni, de aki ismeri a fiatalembert, nem csodálkozik. Egyik mentora és segítõje, a gyulai zsidóság történetet feldolgozó Kereskényiné Cseh Edit a Hír6-nak elmondta: „Balogh Pisti hetedikes kora óta járt be és kutatott a Békés Megyei Levélárba.” Moskovits Sándor, a békéscsabai zsidó hitközség vezetõje csodának nevezi Balogh Istvánt, aki szerint szó sincs semmiféle csodáról.

Balogh István Tótkomlóson egy soknemzetiségû családban nõtt fel. A családfakutatással is foglalkozó fiatalember felmenõi között a magyarok és a szlovákok mellett örmények, románok, szerbek és olaszok is vannak. Vallásukat tekintve reformátusok, katolikusok, evangélikusok és örménykatolikusok is voltak.A családfakutatás egyik fontos eredménye, hogy István tudja, örmény kereskedõi õsei Olaszországon keresztül érkeztek annak idején Magyarországra, s azt is, hogy híres építõmestereket is elõdei között tudhat. Egyebek között az õ kezük munkáját dicséri a szegedi nagyállomás, valamint a Szegedi Nemzeti Színház épülete is.Az anyai nagymamaBalogh Istvánra gyermekkorában legnagyobb hatással anyai nagymamája volt, akinek élettörténete rendhagyó. A nagymama 16 és 22 éves kora között egy harisnyagyárban dolgozott, majd a vonaton megismerkedett egy nála húsz évvel idõsebb férfival, aki késõbb elvette õt, és Tótkomlósra vitte. A nagymama beilleszkedése nem volt könnyû ebbe a zárt és konvenciókkal teli környezetbe, így nem csoda, hogy a helyi zsidóság képviselõivel alakított ki jó viszonyt. Különösen Leichter Rózsival, aki 1944-ben éppúgy gyermeket várt, mint Balogh István nagymamája.Évtizedeket ugorva a történelemben, a tízéves koráig a nagymama mellett felnõtt Balogh István útja, nagymamája oldalán, minden hétfõn a tótkomlósi piacra vezetett. Itt hallott elõször a helyi gettó egykori mûködésérõl, és arról, hogyan dobott be élelmet a nagymama Leichter Rózsinak.
– E történeteket hallgatva már tízévesen pontosan megértettem, semmilyen különbség nem lehet ember és ember között – mondta Balogh István a Hír6-nak. A tótkomlósi zsidóság sorsa a vészkorszakban éppolyan tragikus volt, mint Leichter Rózsié. A nagymama szeretett barátnõje nem tért vissza a pokolból.

Balogh István 1996-ban, tízévesen kezdett érdeklõdni az iránt, mi történt a helyi zsidósággal. Elõbb a tótkomlósi evangélikus lelkészhez, Koppány bácsihoz járt, s hallgatta a múlt ezzel kapcsolatos történéseit, majd pedig szinte napokat ült, és hallgatta az utolsó tótkomlósi zsidó ember, Vogel Miklós visszaemlékezéseit.
Talán ezek után nem véletlen, hogy már 13 évesen (!) átírta, de sokkal inkább kiegészítette és teljesebbé tette a Tótkomlós helytörténete címû kötetben a helyi zsidóságról szóló néhány rövid passzust.
S mint írtuk, hetedikes korától rendszeres látogatója a Békés Megyei Levéltár kutatószobáinak.

Publikációk sora

Az egyre elmélyültebb kutatómunka eredménye a publikációkban megmutatkozott. Pályázatok során indul el az ifjú Balogh István, aki 2002-ben – 16 évesen! – 80 oldalas „verzióban” elkészül a Tótkomlósi zsidóság története címû elsõ, nagyobb lélegzetû munkájával. Érdeklõdése ezt követõen az orosházi és a környékbeli, majd pedig a Békés megyei zsidóság története felé fordul. De ugyanekkor, 2002-ben már Molnár Judit, a Szegedi Egyetem történésze lektorálta a munkáját.

Végül 2004-ben megjelent a Tótkomlósi zsidóság története címû munkája. A 17 éves fiú egy 128 oldalas könyvet tett le az asztalra.
A tótkomlóson általános iskolai tanulmányokat a szegedi Tömörkény Gimnáziumban folytatta Balogh István. 2004-ben, a holokauszt 60 éves évfordulóján a jelentkezõ 410 középiskolásból másodikként került be abba a csapatba, amely ez alkalomból Auschwitzba mehetett. De elsõre nem nagyon akarták elengedni. Ebben szerepet játszottak hiányzásai is.

– A középiskolát, mondhatni, egészen rossz eredménnyel végeztem el. Volt, hogy az átlagom csak 2,4 volt, de 3,1-nél soha nem volt jobb. Most az Országos Rabbiképzõ–Zsidó Egyetemen köztársasági ösztöndíjasa vagyok – ad egy kis útmutatást István arról, hogy semelyik út sem feltétlenül egyenes.

Judaisztika szak

A tótkomlósi fiú a Magyar Zsidó Hitközösségek Szövetsége (MAZSIHISZ) több pályázatán kiváló eredményt ért el, ezért a 2005-ös érettségi után az útja az Országos Rabbiképzõ–Zsidó Egyetemre vezetett. Itt a judaisztika szakon most kezdi a harmadévet.

Ahol, akárhogyan is nézzük, õ mégiscsak egy kuriózum az egyetemen. Nem azért, mert keresztény, ez ellen a besorolás ellen, lévén nem vallásos, tiltakozik is. Hanem azért, mert nemzsidó. Ebben a felsõoktatási intézményben, a dolog természeténél fogva, a hallgatók döntõ többsége zsidó gyökerekkel rendelkezik.

A teljes cikk itt olvasható.