Ábrázolás és valóság között

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Goldstein Imre író nevét kevesen ismerik Magyarországon, pedig az Amerikai Egyesült Államokban a magyar irodalom egyik legfontosabb népszerűsítőjének, fordítójának számít: Nádas Péter, Mészöly Miklós, Sarkadi Imre írását is átültette angol nyelvre.

Goldstein Imre (Fotó: academia.edu)

Goldstein ugyanis először New Yorkba költözött, miután az 1956-os forradalom napjait követően, tizennyolc éves, éppen leérettségizett diákként disszidált Magyarországról és elhagyta szülővárosát, Budapestet és azt az ortodox zsidó közeget, amelyben felnőtt és amely elbeszélése alapján kivételes szigetet képezett a rákosista uralom alatt: a zsidó gimnázium humanista tanárai minél több értéket igyekeztek átmenteni tanulóik számára a kommunizmus előtti világból.

Szegő János ezekről is beszélgetett Goldstein Imrével a Klubrádió műsorában, aki azután a hetvenes években költözött Tel-Avivba, ahol színházi rendezőként és az izraeli színiakadémia egyik vezető oktatójaként dolgozott, s élete során világszerte hét drámáját mutatták be. Mindezek mellett aligha maradhatott ideje a regényírásra, így már közel volt a nyugdíjhoz, amikor a kilencvenes évek végén papírra vetette fiatalkora és emigrációja történetét. A mostani adás kiindulópontját ez a műve, a Novemberi tavasz című regény adta, amelyben szubjektív, egyedi nézőpontból ábrázolja a forradalom napjait és benne környezete életét – Schein Gábor megfogalmazásával élve önéletrajzi emlékezőként a személyes és közösségi fájdalom feldolgozásának akar megfelelni az események rögzítésével.

A regényrészletben az elbeszélő édesanyja egy kidobott rongyszőnyeget cipel haza, amire a többi lakó a felkelés napjainak légkörében – amikor gyakorlatilag még a betört üvegű kirakatokból sem tűnik el semmi –, bárhogy magyarázkodik is, nem tud nem lopásként tekinteni. Az elbeszélő édesanyja gesztusát családjuk 1944-es élményeivel köti össze, amelynek részleteit a felolvasásban hallhatják. Szegő János Goldstein Imrével készült beszélgetése egyébként eredetileg Belső közlés című zenés irodalmi műsorban hangzott el három évvel ezelőtt.

A regényrészletből kiindulva Schein Gábor irodalomtörténész az esztétikai és az etikai szempontok különbözőségét fejtegette a műsorban. Szerinte jót tenne nem csupán az olvasói, hanem az irodalmi befogadásnak is, ha az esztétikai megítélés uralmát – amely az elmúlt harminc év magyar irodalomértelmezésében jóformán kizárólagossá vált – minél komplexebb szempontrendszer váltaná fel: tehát ha a műveket nemcsak az irodalmi minőségük alapján ítélnénk meg, hanem ebbe az életünkhöz való viszonyukat, valamint a mi hozzájuk fűződő viszonyulásunkat is beemelnénk. Elmondása szerint a valóságban ezek a megközelítések soha nem is nélkülözhetik teljesen egymást. Hozzátette, a személyes és közösségi életünkkel, arról alkotott benyomásunkkal egybekötött befogadás ellentmondásosabb lehet, mint amikor tisztán esztétikai mércék mentén közelítünk meg egy műalkotást.

klubradio.hu

[popup][/popup]