A woke anticionizmus a zsidó lét metafizikai tagadásáról szól
Az antiszemitizmus irracionalitása, amikor a tudomány, a morál és az emberi jogok nyelvén magyarázzák újra ugyanazt a gyűlöletet, amely a történelem során már oly sokszor kimondódott. Berkovits Balázs szociológus előadásával folytatódott a Magvető Caféban a Limmud Magyarország Jól kinézünk! című sorozata.
Berkovits Balázs
Az előadásról Rubin Eszter írt összefoglalót a Kibic.hu honlapján.
A 21. század elején az antiszemitizmus új alakot öltött. Már nem a középkori babonák, a zsidó összeesküvésről szóló röpiratok vagy a 20. századi fajelméleti fantazmagóriák formájában tér vissza, hanem a morális és politikai nyelvbe ágyazva, az emberi jogok, az antirasszizmus és a progresszív gondolkodás zászlaja alatt. Ezt az átalakulást elemzi Berkovits Balázs szociológus. Előadása nem pusztán politikai, hanem mélyen szellemi kérdéseket is érint, hogyan válik a jó szándékú emberi jogi diskurzus a gyűlölet eszközévé, és miként alakul át a zsidóellenesség anticionizmussá?
Berkovits Balázs a 2000-es évektől datálja azt a korszakot, amikor az antiszemitizmus radikálisan átalakult. A hagyományos gyűlöletbeszéd helyét az Izraellel szembeni morális elutasítás vette át. A cionizmus kifejezés, amely eredetileg a zsidó nép önrendelkezési jogát jelentette, ma sokak számára szitokszóvá vált. Az anticionizmus – vagyis a cionizmus tagadása – Berkovits értelmezésében nem pusztán politikai álláspont, hanem a kortárs antiszemitizmus fő formája.
Ennek két fő fogalma határozza meg a mai nyugati közbeszédet: a telepes gyarmatosítás (settler colonialism) és a fehérség (whiteness). Izraelt a progresszív világban e két kifejezés keretében értelmezik, mint egy európai gyarmatosító, fehér államot, amely elnyomó politikát folytat a palesztin néppel szemben. Ez a kategorizálás azonban nemcsak politikailag torz, hanem történetileg és morálisan is hamis.
Az előadás egyik kiindulópontja a 2023. október 7-i Hamász-támadás, amelyben több mint ezer izraeli esett áldozatul. Berkovits Balázs szerint a nyugati értelmiség jelentős része – különösen az akadémiai és művészeti világ – képtelen volt szembenézni a mészárlás valóságával. A reakciók három formában jelentek meg: tagadás, relativizálás és igazolás. Egyesek szerint felszabadító harc vol, mások dekolonizációs folyamatként értelmezték az eseményeket.
Ez a gondolkodás a holokauszttagadás logikáját követi, beleköt a részletekbe, kétségbe vonja az áldozatok hitelességét, és a valóság tagadásával morális fölénybe helyezi magát. Az október 7-i események elhallgatása mögött az a meggyőződés húzódik meg, hogy az izraeliek nem lehetnek áldozatok. Mert ha Izrael a világ gonoszának szimbóluma, akkor ellene minden tett igazolható.
Az előadás egyik központi kérdése: vajon minden anticionizmus antiszemitizmus-e? Berkovits két szélsőséges álláspontot különböztet meg. Az egyik szerint az anticionizmus csupán az antiszemitizmus új ruhája – ugyanaz a gyűlölet, csak modern nyelven. A másik szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz, hiszen az anticionizmus politikai vélemény, amely a szólásszabadság része.
A Nemzetközi Holokauszt Emlékbizottság (IHRA) munkadefiníciója az első állásponthoz áll közel. Az IHRA a 3D-tesztet alkalmazza Natan Sharansky nyomán: démonizálás, kettős mérce, delegitimálás (Demonization, Double Standards, Delegitimization) – ha egy álláspont ezek bármelyikét megvalósítja Izraellel szemben, akkor antiszemita. Ezzel szemben a Jeruzsálemi deklaráció (2021) igyekszik leválasztani az Izrael-ellenes retorikát az antiszemitizmusról, azt állítva, hogy az izraeli állampolitika bírálata legitim. Berkovits Balázs szerint azonban a gyakorlatban az anticionizmus ritkán marad a kritika határain belül, többnyire Izrael létezésének jogát kérdőjelezi meg, ami már az antiszemitizmus területe.
Az előadó rámutat, hogy a zsidóellenes toposzok – például a középkori vérvád – új formában élnek tovább. A mai politikai nyelvben ez a genocídium-vád, Izraelt rendszeresen népirtással vádolják, bizonyítékok nélkül, pusztán morális retorikával. Az ilyen vádak azonban nem tényállítások, hanem rituális rágalmak, érzelmi azonosulást váltanak ki, miközben elzárják a racionális vitát. Aki nem fogadja el a genocídium narratíváját, az morálisan gyanúsnak számít. Ez a mechanizmus pontosan úgy működik, mint a középkori vérvád, csak modern nyelven.
Berkovits Balázs külön fejezetet szentel a szovjet anticionista propagandának, amely a mai baloldali Izrael-ellenesség gyökere. A Szovjetunió az 1967-es hatnapos háború után felismerte, hogy Izrael nem lesz a szocialista tábor szövetségese, és stratégiát váltott, az arab országokat támogatva Izraelt imperialista, rasszista és fasiszta államként kezdte ábrázolni. Több százezer példányban terjesztették az olyan kiadványokat, mint Fasizmus a kék csillag jegyében vagy Vigyázat, cionizmus!, amelyek a cionistákat a nácikkal azonosították.
