A tapintatlan fotóriporter: Erdélyi Lajos archívuma a Ceaușescu-korszakból

Erdélyi Lajos (1929, Marosvásárhely – 2020, Budapest) fotóriporter, újságíró, természetvédő, az erdélyi közművelődés és fotográfia ismert és elismert alakja volt. 2023-24-ben családja és közvetítői odaadó munkájának köszönhetően Erdélyi archívuma a Blinken OSA Archívumba került. A két évig tartó feldolgozás eredményeként a gyűjtemény 70 százalékát katalogizálták: tízezer fényképet, százötven hangkazettát, száz videót és húsz doboz szöveges dokumentumot.

A kiállítás az életmű első átfogó bemutatója. A tapintatlan fotóriporter: Erdélyi Lajos archívuma a Ceaușescu-korszakból című tárlatot 2025. június 19-én, 18 órakor nyitja meg Dragomán György író, kurátorai Szilágyi Lenke fotográfus és Zádori Zsuzsa főlevéltáros.

“Erdélyi fotóin és írásain keresztül betekintést nyerhetünk az államszocialista Románia mindennapjaiba. A Tapintatlan fotóriporter című kiállítás középpontjában maga Erdélyi áll – az a fotóriporter, aki az Új Élet című kéthetente megjelenő folyóirat megbízásából a Ceaușescu-korszakban beutazta egész Romániát, Nagyváradtól a Duna-deltáig. Így ismerte meg az ország mindennapjait: a gyárak, bányák és mezőgazdasági szövetkezetek munkásait; a nevelőotthonok, kórházak és lakásotthonok lakóit; a pásztorok és tutajosok, kohászok, halászok és napszámosok életét. Amilyen őszintén csak tudta, dokumentálta a látottakat – közel kerülve az alanyaihoz -, még akkor is, amikor minden egyes filmtekercsről, minden egyes negatívról úgy kellett elszámolnia, mintha azok egy AK-47-eshez való töltények lennének. Az iratai között talált iktatókönyvek tanúskodnak erről a kényszerről: a fotóriporternek kevés mozgástere volt. A cenzúra már az anyagellenőrzés formájában is jelen volt – minden egyes képkockával centiméterre pontosan el kellett számolnia. Romániában újságot készíteni rendkívül bizonytalan vállalkozás volt.

Erdélyi Lajost – vagy Lalót, ahogyan a legtöbben ismerték – elsősorban az erdélyi magyar művészekről készített portréiról és a régió zsidó temetőit feltáró örökségvédelmi szakemberként ismeri a nagyközönség. Munkásságának ez a lírai, személyes oldala korábbi kiállításainak is központi témája volt. Erdélyi azért is elismert, mert megmentette a pusztulástól és a feledéstől Orbán Balázs erdélyi fotóit, gróf Teleki Sámuel kelet-afrikai képeit, valamint Dr. Holló Imre 1944-es koncentrációs táborokban készült egyedi rajzait.

A mostani kiállítás célja, hogy megismertesse a közönséget egy kevésbé ismert, de ugyanolyan jelentős Erdélyivel – aki még hivatalos megbízásokban dolgozva is képes volt önálló, vizuálisan lenyűgöző és olykor groteszk kijelentéseket tenni arról a korról, amelyben élt és dolgozott. Arra is törekszik, hogy újra felfedezze az elfeledett újságírót – valakit, aki üdítően ügyesen forgatta a tollat, és a képeket szavakra tudta váltani.

A kiállításon mintegy 200 erdélyi fényképet mutatnak be, amelyek többsége még soha nem szerepelt kiállítási környezetben. Eredeti kéziratok, levelezések, sajtóanyagok és személyes tárgyak gazdagítják az élményt – köztük Erdélyi Lajos saját írásai, szüleitől származó dokumentumok és levelek, valamint egyéb anyagok, amelyeket a látogatók a kezükben tarthatnak majd.

2023-ban Erdélyi Lajos örökösei a Blinken OSA Archivumnak adományozták archívumát: mintegy tizenkétezer fotónegatívot, százötven hangkazettát, száz videót és húsz doboznyi dokumentumot. Célunk, hogy Erdélyi életművét megfelelően megőrizzük, feldolgozzuk és hozzáférhetővé tegyük. Az archiválási munkálatoknak körülbelül a kétharmadánál tartunk, de fontosnak tartottuk, hogy már most megosszuk e figyelemre méltó hagyaték legmegragadóbb elemeit.

A kiállítás fő címe – A tapintatlan fotóriporter – elsőre meglepőnek tűnhet, hiszen a hétköznapi nyelvben a „tapintatlanság” érzéketlenséget vagy túlzott nyersességet jelent. Itt azonban valami mást jelent. Erdélyi Lajos A tapintatlan fényképezőgép (1960 körül) című esszéjében, amelyet a kurátorok kulcsfontosságú szövegnek tekintenek, a tapintatlanságot a hivatásos fotográfus számára alapvető – sőt szükséges – attitűdként írja le. A művet a következő kijelentéssel nyitja: “A fotóriporter nem ismer tapintatot. Ha felfedezi, ha érzékennyé válik, ha együttérzésből leteszi a fényképezőgépet, akkor már nem fotóriporter”. Az esszét egy keserű vallomással – egy önértékeléssel – zárja, miszerint idővel ő maga is tapintatos fotóriporterré vált.

A mintegy 200 dokumentumfotót bemutató kiállítás Erdélyi állítását igyekszik megkérdőjelezni – már a címével kezdve. Reméljük, hogy a látogatók a kiállítás megtekintése után a látogatók is arra a következtetésre jutnak, hogy Erdélyi fotóriporterként éppen a kellő tapintatlansággal rendelkezett ahhoz, hogy valóban figyelemre méltó riportokat készítsen” – fogalmaz a kiállítás kísérőszövege.

A kiállításra – mely 2025. június 20-a 10:00-tól 2025. október 26-ig lesz megtekinthető – a belépés ingyenes.
Helyszín: Centrális Galéria / Blinken OSA Archivum