A Szombathelyről elhurcolt és a munkaszolgálatban elhunyt ártatlan zsidó polgárokra emlékeztek
A holokauszt nemcsak a zsidó közösség tragédiája volt, hanem az egész nemzeté, az egész emberiségé. Olyan mély sebet ütött a történelem szövetén, amely máig nem gyógyult be, hangzott el a szombathelyi zsidóság deportálásának 81. évfordulóján tartott megemlékezésen vasárnap a Szombathelyi Zsidó Hitközség Batthyány téri imatermében.
A szombathelyi zsidóság deportálásának 81. évfordulóján tartott megemlékezést gyászszertartás zárta. Zeitler Ádám az imateremben. Fotó: Cseh Gábor
A Szombathelyről 1944. július 3-án elhurcolt és a munkaszolgálatban elhunyt ártatlan zsidó polgárok emléke előtti főhajtásként Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház igazgatója mondta el Radnóti Miklós Majális című versét. A mwegemlékezésről a Vaol.hu tudósított.
Megemlékezés a szombathelyi zsidóság deportálásának 81. évfordulóján
Prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke az alkalomra fogalmazott levelét Merklin Ferenc olvasta fel. Grósz Andor a 81 éve elhurcolt szombathelyi mártírokról azt írta: nehéz szívvel gondol rájuk, mert a gyász és a hiány, a meggyilkolt ártatlanok emléke nem halványul az idő múlásával.
– Emberként kötelességünk emlékezni, zsidóként pedig az emlékeztetés felelőssége is ránk hárul. Emlékeztetnünk kell mindenkit arra a gyalázatra, amely a 20. század ’30-as, ’40-es éveiben zúdult a magyar zsidóságra, amikor őseinket gettóba zárták, majd haláltáborokba deportálták, ahonnan csak nagyon kevesen térhettek vissza
– hívta fel hittestvérei figyelmét. Az 500 ezernél is több magyar zsidó áldozat felfoghatatlan veszteség. Mártírjaink még a gettósítás kezdetén is hitte abban, hogy velük nem történhet meg ugyanaz, ami más országok zsidó közösségeivel. Hittek Magyarországban, a közösségük erejében, a munkájuk és erkölcsi tartásuk által nyújtott védelemben, de csalódniuk kellett: mindent felülírt az elvakult gyűlölet és a mohóság, amivel el lehetett venni a zsidók vagyonát, házaikat, el lehetett kobozni a város zsidó tulajdonú üzleteit, ipari vállalkozásait, az ügyvédi irodákat, orvosi rendelőket, gyógyszertárakat.
Kevesen tértek vissza Szombathelyre
Grósz Andor felidézte: 1944 májusában alispáni utasításra összeírták a vármegye zsidónak számító lakosságát, a megyeszékhelyen 4380, a Szombathelyi járásban 103 főt. A zsidók gettósítását május 12-ig kellett végrehajtani. Egy június 30-i jelentés szerint ekkor 3609-en tartózkodtak a szombathelyi gettóban. Őket a Magyar Motor- és Gépgyár Rt. vasúti állomására vitték, majd a július 4-i bevagonírozásuk után két szerelvény vitte őket Auschwitz-ba. Kevesen tértek vissza Szombathelyre. Ők alkották újra a vészkorszak utáni szombathelyi közösséget.
A hiány felmérhetetlen
– A holokauszt tragédiája az emberéletekre alapozott jövő, gyarapodás, virágzás elvesztése is. A hiány, amit a soá okozott és okoz ma is a magyarságnak országszerte és Szombathelyen is, felmérhetetlen, számszerűsíthetetlen
– jelentette ki. A holokausztról azt mondta, nemcsak a zsidó közösség tragédiája volt, hanem az egész nemzeté, az egész emberiségé. Olyan mély sebet ütött a történelem szövetén, amely máig nem gyógyult be. Azzal zárta: mindannyiunk összefogása kulcsfontosságú ma, amikor ismét a növekvő antiszemitizmus ellen kell felemelnünk szavunkat.
A felelősség a miénk is
Az európai – nyugati – kultúrának három nagy gyökere, tápláló ereje van, amelyeket három város szimbolizál: Athén (görög filozófia) és Róma (római jog) mellett a harmadik forrás Jeruzsálem: a Biblia, a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás. A zsidóság az emberi történelem különleges, pótolhatatlan kincsét hordozza, ezért is tragédia az egész emberiség számára az, ami a holokausztban történt, fogalmazott dr. Székely János megyéspüspök. A magyarországi holokausztról azt mondta, nemcsak a német megszálló hatalom felelőssége, hanem a miénk is, a társadalomé, amelynek nagy része mélyen hallgatott. Majd emlékezett azokra is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben.
A tragédia a hiányról, a nincsről szól: generációkat tüntettek el. Sok családnak írmagja sem maradt, senki, aki emlékezne a családtagokra. Színes és meghatározó volt vármegyénk zsidósága Szombathely mellett például Jánosházán, Körmenden, Celldömölkön is. Képzeljük el, hogy milyenek lennének ezek a települések, ha nem deportálják legtehetségesebb, -módosabb, szorgalmas polgárait – vetette fel Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, aki az emlékezésen túl arra biztatott, aki tudja, személyesen is keresse fel az egykori haláltáborok helyszíneit.
A megemlékezést gyászszertartás zárta Zeitler Ádám vallási vezető és Fekete László főkántor vezetésével
