“A nagyszüleim történetéről alig tudtam valamit, ráadásul zsidó család voltunk”
Horvát János, a legendás televíziós 1964-ben, a Riporter kerestetik megnyerésével lopta be magát a nézők szívébe. Most azonban élettörténete egy eddig nem ismert részével ismerkedhettek meg az olvasók.
Horvát János
“A nagyszüleim történetről alig tudtam valamit, ráadásul zsidó család voltunk, így érthető módon ez a generáció nem óhajtott beszélni a történetekről. Ők mindent felejteni akartak. Egy borzasztóan megtört és megalázott nemzedék volt az övék, akik már nem hittek abban, hogy itt valamit rendbe lehet hozni. Biztos voltak szerencsésebb családok vagy olyanok, akik ügyeskedéssel előrébb tudtak jutni, de az én apám és anyám nem ilyenek voltak – mondta Horvát János a Blikknek.
Erről nem nagyon szoktam beszélni, mert úgysem hiszik el nekem, de azért elmondom: nagyon szegények voltunk. Ennek az az oka, hogy voltunk nagyon gazdagok is. A világháború előtt-alatt történtek egészen odáig, amikor 1948-ban államosították a nagyapám szőnyeggyárát, azonban végül oda vezettek, hogy gyakorlatilag mindenünk elveszett – osztotta meg a megdöbbentő részleteket a gyerekkoráról Horvát János, aki egykori tanítványa és kollégája, Endrei Judit Korhatártalanul című műsorában emlékezett vissza arra az időszakra, amikor az állam a nagypapája, Horvát Miksa által alapított gyárat elvette a szüleitől.
Abban a szőnyeggyárban laktunk, majd kiköltöztettek minket 48-ban és adtak egy lakást az Ipoly utcában. Apám éjjel egy ácsolt szövőszéken próbált valamit gyártani, hogy valahogy megéljünk. Aztán elvitték – sóhajtott Horvát, akinek alig hat-hét éves kisfiúként kellett megélnie azt, hogy az édesapját az állam arra kötelezte, hogy a tatai szőnyeggyárban dolgozzon, Budapestre pedig mindössze havonta egyszer utazhatott. Eközben az egykor úrinőként élő édesanyjának is megoldást kellett találnia arra, hogy megéljenek. Végül egy röntgenasszisztensnői tanfolyamot végzett el, hogy munkát találjon.
– Mai fejjel visszagondolva ezt a helyzetet ennek ellenére pozitívan kellett megélni, hiszen akár be is börtönözhették volna, vagy meg is ölhették volna apámat – árulta el Horvát János a Blikk kérdésere, majd azt is elmesélte, közel négy év telt el, míg az apja újra velük lakhatott. Ez alaposan megviselte a családot.
