A meccs emberei – Zsidók és labdarúgás a két világháború között
A fenti címmel nyílt meg a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont új időszaki kiállítása, amely a VAC, az MTK, az FTC és az UTE futballkluboknak állít emléket. A tárlat ezen kívül bemutatja tíz kiemelkedő zsidó labdarúgó és edző személyes sorsát is.
Fotók: Mazsihisz.hu
Vívó és Athletikai Club (VAC); Magyar Testgyakorlók Köre (MTK); Ferencvárosi Torna Club (FTC); Újpesti Torna Egylet (UTE): négy klub, amelyeknek a története elválaszthatatlan Magyarország XX. századi társadalomtörténetétől.
Hiszen a futball (mint azt már oly sokszor oly sokan elmondták) nemcsak egy sport, nemcsak egy csapatjáték a sok közül, hanem személyes és közösségi történelmünk része, olyan sportjelenség, amely messze túlmutat azon a bizonyos gyepen…
Éppen erre mutat rá finoman a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont tárlata: azt igyekszik megfejteni a látogató bevonásával, hogy miben rejlik a csapathoz, a klubélethez, a szurkolói körhöz való tartozás identitásképző ereje, s ezt milyen tárgyak, emlékek, relikviák, fotók és személyes sorsok révén lehet felmutatni.
S természetesen azt is: a futball világa elválaszthatatlan a politikától, a történelemtől, elvégre azon a bizonyos gyepen nemcsak stoplis cipők taposnak, hanem a történelem súlyos „katonacsizmái” is. Ez az oka annak, hogy számunkra, magyar zsidók számára a futballtörténet zsidó történelem is egyben, méghozzá nemcsak a dicsőséges győzelmek históriája, hanem azé a rettenetes tragédiáé is, amely sok zsidó származású magyar labdarúgó életét követelte a vészkorszakban.
A tárlatmegnyitó szónokai a fenti gondolatokat fogalmazták meg és járták körül a saját nézőpontjukból. A köszöntőt dr. Grósz Andor, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a Mazsihisz elnöke mondta, s rajta kívül beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség Civil és Társadalmi Kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, valamint Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) alelnöke.
