A holodomor mint népirtás
A német parlament határozatban népirtásnak ismerte el a Sztálin által kilencven éve mesterségesen keltett ukrajnai éhínséget. Német történészek és a kommentariátus most azon vitatkozik, hogy helyes-e, ha a parlament aktuálpolitikai okokból a történészek által is vitatott kérdésekben akar igazságot tenni.
A Holodomor áldozatai HArkovban 1932-ben (Alexander-Wienerberger felvétele)
„A Bundestag határozatban mondta ki, hogy a holodomor, a Szovjetunió történetének nagy éhínsége népirtás volt. A határozat kizárólag politikai okokból született” – kommentálja Klaus Bachmann történész-politológus a Berliner Zeitungban a német parlament december eleji döntését, amelyben alig néhány nappal a sztálini kommunista rezsim által mesterségesen előidézett ukrajnai éhínség kilencvenedik évfordulója után népirtásnak ismerte el a holodomort.
A határozatot az Ukrajnával szembeni szolidaritás motiválta: a parlamenti vitában több politikus párhuzamot vont a holodomor és Putyin Ukrajna elleni agressziója között. A kormánypártok beterjesztését a kereszténydemokraták is megszavazták, az AfD és a Balpárt tartózkodott. Az előbbi nehezményezte, hogy Putyin háborúját a kommunizmus bűneihez sorolják, az egykori NDK kommunista pártjának utódja, a Balpárt viszont azt kifogásolta, hogy a javaslat egyenlőséget tenne a sztálini bűnök és a holokauszt közé. „Sztálin rossz volt, de azért nem volt Hitler” – jelentette ki Gregor Gysi pártelnök a vitában.
A holodomort két tucat országban ismerik el hivatalosan is népirtásnak (a magyar parlament az elsők között, 2003-ban hozott erről határozatot). Bachmann ennek ellenére helyteleníti, hogy politikusok a történészek körében is vitatott kérdésekben foglalnak állást. Emlékeztet rá, hogy szemben például az örmény népirtással, történészek között egyáltalán nincs egyetértés abban, hogy a holodomor kimeríti-e a népirtás fogalmát. Ilyen alapon, véli Bachmann, a német parlament népirtásnak nevezhetné a varsói gettólázadás leverését vagy az észak-amerikai őslakosok kiirtását is.
Guido Hausmann, a német–ukrán történészbizottság szóvivője a Tageszeitungban kifejti, Sztálin nem az ukrán népet, hanem a szovjet kolhozosításnak ellenálló parasztságot és főleg a kulákokat akarta kiirtani, vagyis nem etnikai, hanem osztályalapon üldözte és gyilkolta az embereket. Amitől persze a vérengzés nem lesz kevésbé szörnyű, de mégsem tekinthető népirtásnak.
Hasonló véleményének ad hangot Jörg Baberowski a német közszolgálati rádió műsorában. A tekintélyes Kelet-Európa-történész arra hívja fel a figyelmet, hogy Sztálin nemcsak az ukrán népet éheztette. Kazahsztánban a lakosság legalább harmada, sőt talán fele veszett oda, amikor Sztálin erőszakkal akarta felszámolni a nomád törzsi kultúrát.
