A francia ellenállás négy kiemelkedő alakja a Panthéonban

A második világháború alatti ellenállási mozgalom négy kiemelkedő alakjának, köztük két nőnek a földi maradványait átszállítják jövőre a Panthéonba, a francia történelem nagyjainak végső nyughelyére – jelentette be pénteken Francois Hollande államfő, a Párizs közeli Mont-Valérienben tartott megemlékezésen, ahol 1941 januárja és 1944 júniusa között több mint ezer ellenállót végeztek ki a német megszállók.

Germaine Tillion etnológus és Genevieve de Gaulle-Anthonioz, Charles de Gaulle tábornok néhai államfő unokahúga mellett Pierre Brossolette, az ellenállás egyik vezetője és Jean Zay politikus, akit 1944 júniusában a Vichy-kormány francia milicistái gyilkoltak meg, a kiválasztott személyek.

„Két olyan nőről és férfiról van szó, akik Franciaország értékeit testesítették meg, amikor az földre kényszerült. Két olyan nőről és férfiről van szó, akik kihúzták magukat, mindegyik a maga módján ellenállt a kollaborációnak és a náci barbarizmusnak” – mondta az államfő. Hozzátette: „Azt szeretném, hogy az ellenállás eszméjét ünnepeljük, és hogy az példaként álljon a nemzet számára”.

Jelezte, hogy az ünnepélyes átszállításra 2015. május 27-én, az ellenállás nemzeti napján kerül majd sor.

A négy jeles személyiség „bátorságával vagy szellemével lehetővé tette, hogy Franciaország Franciaország maradjon, még a határain is túl” – hangsúlyozta Hollande „azokhoz a nemzetekhez” intézve a szavait, amelyek „jelenleg is a szabadságukért harcolnak”.

Kiemelte, hogy Germaine Tillion etnológus és barátnője, Genevieve de Gaulle-Anthonioz „két holokauszt-túlélő, akik a deportálás mártíriumát is megismerték”. Az előbbi „az elsők között harcolt az algériai nép emancipációjáért”, „jelentős tudományos szakember is volt”, az utóbbi pedig személyében testesítette meg a „testvériséget”. Pierre Brossolette, aki újságíróként lett az ellenállás egyik vezetője a „szabadságot” képviselte, Jean Zay, aki a háború előtti Népfront idején oktatási miniszter volt, „a köztársaság iskolájának” szimbóluma.

A Panthéonban a francia történelem hetvenhárom jelentős alakja nyugszik, köztük jelenleg mindössze két nő földi maradványait őrzik. A hetvenegy férfi – például Voltaire, Rousseau, Victor Hugo és Émile Zola – mellett jelenleg csak a fizika úttörőjének számító Marie Curie, illetve Sophie Berthelot nyugszik a turisták körében is igen népszerű híres templomban. Utóbbi ráadásul csak azért, mert azt akarták, hogy férje, Marcellin Berthelot kémikus mellett legyen eltemetve.

A százéves korában 2008-ban elhunyt Germaine Tillion 1940-ben csatlakozott az ellenállók mozgalmához, a német megszállók 1943-ban a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták, miután elfogták az ellenállás egy akciója nyomán. A reményt és az eszméibe vetett hitet azonban ott sem adta fel. Az úgynevezett Verfügbarokhoz (rendelkezésre állók) tartozott, akik a haláltáborban is ellenállók maradtak, megtagadták, hogy a náciknak dolgozzanak, hivatalosan sehova sem voltak beosztva. Amikor nem tudtak elbújni, bármilyen munkára befoghatták őket.

Tillion a táborban írta a női foglyok történetét feldolgozó Verfügbar aux enfers (Verfügbar az alvilágban) című operett-revüt, amelyet eredetileg nem előadásra szánt, hanem önmaga és társnői szórakoztatására. A darabot, amelynek kézirata csak 2005-ben került elő, 2007-ben mutatták be először Párizsban. Az Offenbach Orfeusz az alvilágban című művére kacsintó önironikus, fanyar humorú zenés darab elején a lágerbe érkező, naiv deportált azt énekli: „Modelltábor összkomforttal: lesz víz, villany, gáz”, amire a kórus úgy válaszol: „Főleg gáz”.

A háború után Tillion Észak-Afrika és a Közel-Kelet népeit kutató etnológusként szerzett nevet magának. Bátor tollú publicista és író is volt, aki elkötelezetten küzdött a nők egyenjogúságáért és a kínzás minden formája ellen.

Legjobb barátnője volt De Gaulle tábornok unokahúga, Genevieve de Gaulle-Anthonioz, aki diákként csatlakozott az ellenálláshoz. Őt is a ravensbrücki táborba deportálták, majd 1964-től 2002-ben bekövetkezett halálig állt az általa alapított ATD Quart Monde nevű szegényekkel foglalkozó civil szervezet élén.

Az 1944-ben meggyilkolt Jean Zay volt oktatási miniszter nevéhez fűződik a 14 éves korig tartó iskolakötelezettség bevezetése Franciaországban, valamint a politikai és vallási jelképek viselésének betiltása a közoktatási intézményekben. Pierre Brossolette nevéhez fűződik Jean Moulinnel együtt az ellenállás nemzeti tanácsának létrehozása a háború alatt. 1944-ben letartóztatta és megkínozta a Gestapo, ő azonban nem vallott, hanem öngyilkos lett: hátrabilincselt kézzel kiugrott az ablakon.