A botlatókő balesetveszélyes – így a debreceni hitközségi alelnök

Írta: Rényi Pál Dániel/444.hu - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

Jana Walter német lektor két évig tanított nyelvészetet és német történelmet a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetében. Azt tapasztalta, hogy a diákok közül sokan nincsenek tisztában a II. világháború és Debrecen történetének alapvetéseivel. Debrecenből a nácik 6000 zsidót hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba.

A városban sokáig egyáltalán nem állt jelentősebb emlékmű, amely megemlékezett volna az áldozatokról. Tavaly júniusban aztán a Pásti utcai zsinagóga belső udvarában emlékfalat avattak az áldozatoknak, amelyen  az elhurcolt és meggyilkolt emberek neve szerepel. A beruházás az önkormányzat, a helyi zsidó hitközség és a Teva gyógyszergyár együttműködésével készült el. Debrecen városa 20 millió forinttal támogatta az emlékhelyet, amit Kósa Lajos korábban leköszönt polgármester adott át a hitközség képviselőinek gyűrűjében.

Pásti utcai emlékmű. Fotó: Molnár Péter / haon.hu.

A fal méltó emlékhelye az áldozatoknak, ám eldugott helyen található. A zsinagóga belső udvarának fala az utcafrontról nem látszik, az emlékhelyet nem jelölik kültéri elemek, az esti órákban az udvar bezár. A város nyilvános terein más nem emlékezteti a debrecenieket az elhurcolásokra, a holokauszt továbbra sem része a város mindennapi emlékezetének. Innét jött Walter ötlete, hogy botlatóköveket létesítsen a városban.

Botlatókövek

A botlatókövek olyan köztéri emlékhelyek, amelyek a II. világháborúban deportált és meggyilkolt, – többségében zsidó vagy más kisebbséghez tartozó –  áldozatok számára állítanak emléket. Az utcakőbe illesztett, 10×10 cm-es réz emléktáblák arra hívják fel a járókelők figyelmét, hogy olyan épület előtt haladnak el, ahonnan a nácik halálba szállították áldozataikat.

Vidéken, ahol a zsidóságot szinte teljesen kiirtották, különös jelentőségük van ezeknek az köveknek. Több helyen önkormányzatok, helyi hitközségek, levéltárosok, civilek és tanárok aktívan együttműködnek új kövek létesítése és régiek ápolása érdekében.

A koncepció a német képzőművész, Günter Demnig nevéhez fűződik, aki Európa szerte 19 országban létesített emlékhelyeket. A kilencvenes évek vége óta nagyjából 1000 városban 53 ezer botlatókövet raktak le Európában. Magyarországon 16 településen több százat helyeztek el az elmúlt tíz évben: csak Budapesten több, mint 80-at találni, de van belőlük a legtöbb nagyvárosban, ahonnan tömegeket hurcoltak el. Van Sopronban, Szegeden, Szolnokon, Szombathelyen, és kisebb településeken is, mint Kisvárda, Mátészalka vagy Újfehértó.

Botlatókő a II. kerületi Frankel Leó utcában. 10×10 cm. Fotó: Fekist / Wikipedia. 

Köztéri emlékhelyekről lévén szó, a tenyérnyi kövek létesítéséhez szükség van a település önkormányzatának hozzájárulására. Az önkormányzatok a legtöbb településen beleegyeztek a kövek lerakásába; nem tudni olyan esetről, ahol elutasították volna az erre vonatkozó kérelmet.

Balesetveszély

Walter a Germanisztikai Intézetet vezető Iványi Zsuzsanna segítségével májusban felvette a kapcsolatot a Debreceni Zsidó Hitközséggel (DZsH), hogy segítsenek kiválasztani, mely áldozatok számára létesítsék az első botlatóköveket; kiknek a neve jelent sokat a helyieknek.

Iványi szerint nehezen tudtak eljutni az illetékesekhez, de az ötlet fogadtatása végül “óvatosan pozitív” volt. Feuermann László, a hitközség alelnök telefonon azt is felajánlotta, hogy felveszi a kapcsolatot a polgármesterrel, és kezeli az ügyet. Ezután azonban a hitközségtől hónapokon át csak váratták őket. Végül Feuermann négy hónappal a kezdeményezés után (!), szeptemberben közölte Iványival, hogy sem az önkormányzat, sem a hitközség nem támogatja a két kő letételét, azok ugyanis

balesetveszélyesek, és félő, hogy a gyanútlanul közlekedő debreceniek szó szerint elbotlanak benne.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]