Náci fattyúnak hívták az ABBA sztárját

Forrás: Bors

 

Anni-Frid Lyngstadot tíz éven át világsztárként ünnepelték. A svéd ABBA együttes csodás hangú, dekoratív énekesnőjéért azonban hiába rajongtak milliók, ő labilis idegzetű, depressziós és megközelíthetetlen volt, sokan a jéghideg Greta Garbohoz hasonlították. A közvélemény nem tudhatta, hogy Frida egy gyermekkori trauma súlyos terhét cipeli.

Norvégia történelmének szégyenfoltja, ami a második világháború náci megszállása idején történt. 1940-től legalább 300 ezer Wehrmacht katona állomásozott ott, s mivel a norvégokat – a svédeket és a dánokat is – tiszta fajú árjának tekintették, a megszálló katonákat hivatalosan arra bátorították, hogy gyermeket nemzzenek a helyi asszonyokkal. Biztosították őket, hogy a Birodalom gondoskodni fog a gyerekekről, az úgynevezett Lebensborn-program fizette a szülés költségeit, az anya anyagi támogatást és előjogokat élvezett. A csapatokat azonban kivonták, a terhes asszonyok vagy egyedülálló anyák pedig magukra maradtak.

A norvég kormány ezután nők ezreit deportálta, vagy árulóként táborokba internálta, sokukon kísérleteztek is. A gyereket pszichiátriai intézetbe zárták, megalázták megbélyegezték, kirekesztették. Frida édesanyjával, Synni Lyngstaddal sem bántak kesztyűs kézzel, mert ő is – a norvégok így hívták – német szajha, hadikurva volt. 19 évesen beleszeretett ugyanis a jóképű német tisztbe, Alfred Haase-ba, akitől Narvikban megszülte a kis Fridát.
A kislányt a faluban német fattyúnak csúfolták, a családot kiközösítették.

Synni anyja ezért fogta 18 hónapos unokáját és Svédországba menekült. Synni hamarosan utánuk ment, de alig volt két éves a későbbi énekesnő, amikor anyja belehalt a bánatba. Frida már befutott sztárként ugyan találkozott apjával Németországban, de sosem bocsátotta meg neki, hogy magukra hagyta őket.