“Valódi rendszerváltás” a szélsőjobboldalon – avagy a Jobbik a politikában

Még a romák integrációs nehézségeit, a nem roma falusi lakosoknak a romákkal kapcsolatos tapasztalatait és félelmeit is hajlamosak voltak azonnal “rasszizmusnak” kikiáltani a mainstream uralkodó politikusai, közírói. 

Forrás: Hírszerző

 

A Jobbik relatív sikere több dolognak is köszönhető, s ebben a nagy pártok korántsem vétlenek. A mozgalom 2003 októberében alakult meg, kezdetben egyetemista-főiskolás arculatú szerveződés volt. Később szövetségre lépett, még később pedig szakított a radikális felnőttszervezet MIÉP-pel, hogy aztán 2006 óta folyamatosan növelje befolyását és autonóm párttá váljon.

Ugyanakkor ez a típusú befolyásnövekedés nem légüres térben zajlott, s nem valamiféle csoda magyarázhatja a sikert, hanem a magyarországi parlamenti politizálás lejáratódásának, a baloldali miniszterelnök szavahihetősége megkérdőjeleződése idején zajlott, amikor is a jobboldal hihetetlenül megerősödött, a szélsőjobboldal pedig erőszakos utcai akciókkal lépte át az addig tabunak vélt erőszakmentesség határát.

Mivel a miniszterelnök kimondta azt, amit a radikális, sőt a nem is olyan radikális jobboldalon mindig is gondoltak róla és pártjáról, illetve annak előtörténetéről, magyarul azt, hogy “csaltunk”, a radikálisok felhatalmazva érezték magukat arra, hogy erőszakkal is szembeszálljanak az államgépezettel szemben, melyet ők (tévesen) a szocialistákkal azonosítottak és kétségbe vonták legitimitását.

Így vált Gyurcsány Ferenc és kormánya szimbólumává a sokat bírált “liberális” média egyik jelképe, a magyar köztelevízió kissé kopott, ám mégiscsak állami tulajdonban lévő épülete, valamint az ott szolgálatot teljesítő rendőrök. A radikális jobboldal fizikai előrenyomulását az internet szélsőjobb forradalmiasítása kísérte, ahol is nem csak kommentek és blogok, de immár komoly honlapok is terjesztették (és terjesztik) a radikálisok eszméit. 

 

Világnézetét tekintve a Jobbik azokra a félelmekre alapozza ideológiáját, melyek abból fakadnak, hogy az ország egy meghatározó része becsapottnak, vesztesnek tartja magát, és ezt az érzését a “valódi” rendszerváltás elmulasztásának és a túlzott külföldi/idegen befolyás előretörésének (ezt sokszor a zsidókkal/amerikaiakkal azonosítják) tulajdonítja.

A “baloldali-liberális” forgatókönyv elutasítása a “krisztusi tanításon alapuló” nemzeti erkölcs megerősödéséhez vezet – állítja a párt, amely ha a frazeológiájában lévő indulati-gyűlöleti szintet nézzük, bizony bizarr kijelentés. A rendszerváltozás elmulasztása a radikális jobboldalon azt jelenti, hogy az elmúlt rendszer politikai túlélőit ki kell zárni a politikai életből. Ám a hagyományos szélsőjobb program modernizálódott is, legalábbis ami az eszközöket tekinti.

Bár az Európai Uniót nem kedvelik, de elfogadják a létét és használni akarják struktúráit, erre utal Morvai Krisztina integrálása a pártba, illetve az EP-lista élén való indítása. Morvai formálisan rendelkezik külországi képviselettel járó feltételekkel, hiszen négy évig, 2002 és 2006 között az ENSZ CEDAW-Bizottságában képviselte Magyarországot, New-Yorkban, hogy aztán – mivel az új szocialista kormány megvonta tőle a bizalmat – egyre radikálisabbá váljon.

Morvai egyébként is komoly szerzeménye a pártnak, hiszen már liberális jogász korában is ismert személyiség volt, 2006-tól kezdve pedig részt vett az összes olyan kezdeményezésben, amely az őszi zavargások rendőri túlkapásai elkövetőinek megbüntetésére, felelőssége megállapítására irányult.

E részben indokolt tevékenység azonban nem feledtetheti azt a tényt, hogy azok, akiket Morvai véd, maguk is felelősek a 2006-os zavargások kirobbantásáért, melynek a története komoly szerepet töltött be a magyar jobboldal sérelmi világnézetének a formálásában, hiszen egy baloldali-liberális kormány rendőrségének túlkapásait játszi könnyedséggel írta le ez a tábor “ÁVH”-ként.

Meg kell jegyezni azt, hogy ezt a világképet a magyar kormány is segített fenntartani azzal, hogy az események kivizsgálására létrejött bizottságba egyetlen jobboldali elkötelezettségű jogászt nem engedett be, valamint minden skrupulus nélkül tüntették ki a rendcsinálásban részt vett rendőri vezetőket. Ezekkel a lépésekkel pedig maga is elősegítette az ország kettéosztottsága megerősödését.

Fontos elem a Jobbik politikájában a cigány tematika, amit jobbikos nyelven “cigánybűnözésnek” neveznek. Ezt elősegítette az, hogy a baloldali-liberális jogvédőknek és közíróknak a többségi társadalmat vádló álláspontja és maga a társadalmi valóság között óriási ellentét feszül, és nem alakult ki korrekt közbeszéd a roma és a nem roma társadalom közötti feszültségek leírására.

Még a romák integrációs nehézségeit, a nem roma falusi lakosoknak a romákkal kapcsolatos tapasztalatait és félelmeit is hajlamosak voltak azonnal “rasszizmusnak” kikiáltani a mainstream uralkodó politikusai, közírói. Mivel tehát ezekről a kérdésekről a fősodrú politikai közbeszédben nem eshetett szó, a fonalat felvette a Jobbik.

A falusi emberek félelmét úgy instrumentalizálta a párt, hogy megteremtette a Magyar Gárdát, mely arra szolgál, hogy a “magyarság” “önvédelmi” programját mindig készen tartsa – ez nyilvánvaló utalás arra, hogy majd ők megvédik “az embereket” a “cigánybűnözéstől”. A Magyar Gárdával egyébként – eltekintve a nyilvánvaló és közvetlen veszélyektől – leginkább az a baj, hogy jelenlétével nem hogy erősíti, de gyengíti az államot, hiszen azt sugallja, hogy az állampolgárok fizikai épségét az állam nem, kizárólag egy államon kívüli paramilitáris alakulat tudja megvédeni.

Ugyanakkor az államnak mint közfeladatokat ellátó testületnek a meggyengülését elősegítette az, hogy a rendőrség nem tudja kezelni ezeket a társadalmi feszültségeket, a politika pedig a segélyezés / munkahelyteremtés / diszkriminácó-ellenes projektek témakörével véli letudni ezt a súlyos problémát.

Bár a Jobbik programjában a zsidó szó elő sem fordul, konkrét állásfoglalásaikban, nyilatkozataikban, folyamatosan agitálnak Izrael ellen, tüntetéseket szerveznek. Morvai Krisztina pedig az után, hogy az izraeli áruk általános bojkottjára szólított fel, a gázai háború ürügyén feljelentette a legfőbb ügyésznél az izraeli kormányt.

Akárhogyan is vélekedjék valaki Izrael gázai háborújáról, tekintve, hogy Magyarország és Izrael között kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolatok vannak és nincsenek érdekellentéteik, ugyanakkor a Jobbik soha nem tiltakozott más külföldi konfliktusok kapcsán (sőt, kifejezetten jó kapcsolatokat ápolnak az e téren is problémás Oroszországgal), nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy ennek a kiemelt Izrael-ellenességnek belpolitikai üzenete van.

Nem hessegethetjük el magunktól azt a gondolatot, hogy egyrészt nem Izraelről van szó, hanem a magyarországi zsidók elleni ellenszenvről, más szempontból pedig a hazai liberális-baloldali közvéleményről, akiket a szélsőjobboldalon a zsidókkal azonosítanak és provokálni akarnak.

Mivel vannak arra utaló jelek, hogy a kuruc.info nevű neonáci szellemiségű portál “dolgozói” között vannak jobbikosok, azonkívül a portál rendszeresen tájékoztat a Jobbik és a Magyar Gárda rendezvényeiről, jobbikos vezetők pedig névvel is publikálnak a honlapon, feltételezhetjük azt, hogy a kuruc is a Jobbik egyik közege, ahol a teljes és kifejezett jobbikos ideológiai-politikai spektrum megjelenik, immár sokkal durvábban, mint magának a Jobbiknak a hivatalos csatornáin.

Már többen kiszámították, hogy egy EU- és idegen-ellenes pártnak komoly esélyei vannak Magyarországon, de eddig a legnagyobb ellenzéki pártnak mindig sikerült begyűjtenie a radikális szavazatokat. Ezzel biztosította azt, hogy a szocialistákkal szemben alternatív erőt képvisel, másrészről semlegesítette is erőit. Az ár az volt, hogy a szélsőjobb tematika is jelen volt egyes fideszes fórumokon.

A Fidesz középre húzása, valamint az eddig is meglévő, de egyre erősebb atlantista (és Izrael-barát) vonal megerősödése sok szélsőjobboldalit elidegenített a párttól, amely ráadásul világosan jelezte, hogy tiszteletben tartja a parlamentarizmust, az őszödi beszéd után pedig nem kíván túlmenni a hideg polgárháborús eszközökön, azaz nem érdekelt a “valódi rendszerváltás” lefolytatásában.

A csalódott radikálisok a Jobbik felé fordultak, erősödését segítheti még a MIÉP-es egyes kisgazda szavazók csatlakozása, nem véletlen, hogy a Jobbik komolyan tud építkezni, egyre-másra hozza létre vidéki tagszervezeteit.

A helyzet nem veszélytelen, hiszen egy rossz hangulatú, a recessziótól is komolyan érintett közép-kelet-európai országban, ahol ráadásul a roma lakosság képében etnikailag is meghatározott szociális-társadalmi különbségek és feszültségek is adódnak, egy radikálisan jobboldali pártnak komoly esélyei vannak, ha nem is a hatalomra kerülésre, mint ahogyan sok baloldali közíró gondolja, és nem is a “valódi rendszerváltásra” (ahogyan saját maguk és a velük szimpatizálók fogalmaznak), de a parlamentbe kerülésre mindenképpen.

Ennek a látványa nem lesz kellemes, ugyanakkor várhatóan meg fognak szelídülni a radikálisok, a parlamentarizmus ugyanis fontos fegyelmező erőt is jelent a számukra, hiszen annak a rendszernek a teljes jogú részévé fognak válni, melyet pedig – minden megnyilatkozásukkal – gyökeresen tagadtak.

A szerző történész, lapunk szerkesztője