Senki sem születik rasszistának vagy antiszemitának

Írta: 168 Óra - 2008-12-21 Rovat: Hírek - lapszemle

Izrael budapesti nagykövete szerint a magyar társadalom nagy része igenis szeretne demokratikus értékeken alapuló, békés országban élni. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy civilek és a politikai erők együtt lépjenek fel a kirekesztés bármely formája ellen. Arról is beszél: a tolerancia tanítható alapérték. Herskovits Eszter interjúja.

Forrás: 168 Óra

Aliza Bin-Noun a párbeszédről

Többször mondta: úgy érzi, Magyarországon az utóbbi időben erősödött az antiszemitizmus.

Tavaly, 2007-ben átszakadt egy gát: korábban nem tapasztalt indulatok szabadultak el. Megalakulhatott a félkatonai Magyar Gárda, egyre több félelemkeltő akciót láthattunk. Tudom, hogy a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadás is sokakat megrémített. Egyszerűen nem tűrhető, hogy bárkinek is félnie kelljen egy demokráciában.

Gyurcsány Ferenc „zéró tolerancia” programot hirdetett a gyűlöletbeszéd és az uszítás minden formája ellen. De pusztán a politika feladata a rasszizmus elleni küzdelem és a kisebbségek melletti kiállás?

A magyar kormány számomra már bizonyította: magáénak érzi a kirekesztése elleni küzdelmet, elfogadhatatlannak tartja a veszedelmes ideológiákat. De a gyűlöletbeszéd betiltására tett kísérletből az is kiderült: a szocialista párt ismeri a tolerancia határait is. Noha ez a kezdeményezésük kudarcba fulladt, az mégiscsak megengedhetetlen, hogy a szólásszabadság keretében bárki bárkit megsérthet emberi méltóságában. Különösen Magyarországon, ahol élnek még holokauszttúlélők: őket nyilvánvalóan jóval érzékenyebben érintik az efféle megnyilvánulások.

Nagyköveti rezidenciájába nyáron meghívta Orbán Viktort. Állítólag a szélsőséges csoportok elleni fellépés lehetőségeiről is beszélgettek. Ha elmondható: miként reagált a Fidesz elnöke? Hiszen őt sokszor támadják azzal, hogy nem határolódik el egyértelműen a radikális erőktől.

Kezdjük azzal: egyáltalán nem mindegy, hogy egy olyan súlyú politikai párt, mint a Fidesz, mit közvetít a szavazói felé. De számomra úgy tűnt, voltaképpen nyitott kapukat döngetek náluk is. Meggyőződésem: a szélsőjobbon kívül egyetlen politikai erőnek sem érdeke, hogy Magyarországot szélsőségesnek bélyegezzék meg.

Csakhogy Balázs Péter, Magyarország egykori EU-nagykövete nemrég épp arról beszélt lapunknak: Brüsszelben olyan kép alakult ki rólunk, hogy itt tolerálják a fasisztoid jelképeket, s nem tudjuk megfékezni a radikálisokat.

Ha emlékszik, nyáron a Magyar Gárda a bíróság előtt kvázi karhatalomként lépett fel. Elállta az utat, terrorizálta az arra járókat. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

Ön többször hangoztatta azt is: a toleranciát alapértéknek tekinti. Hogyan látja: a magyar társadalomból voltaképpen hiányzik ez az alapérték?

Ezt nem mondanám. A magyar társadalom nagy része igenis szeretne demokratikus értékeken alapuló, békés országban élni. Szerencsére az is megfigyelhető: mindig többen állnak ki a demokratikus értékek mellett, mint ahányan az erőszakot támogatják.

Pedig a Látlelet 2008 kutatás szerint a 2006 óta egyre elemibb erővel feltörő indulatok visszaszorítását gátolja, hogy Magyarországon gyenge a civil érdekképviselet, és hiányzik a közös politikai fellépés.

A szélsőségek elleni küzdelmet nem tehetjük függővé a pillanatnyi politikai helyzettől. Még ha a magyarországi polarizált politikai elit megnehezíti is az előrejutást. Minden demokratikus társadalomban a civilszervezetek nagyon fontos szerepet játszanak az intolerancia elleni küzdelemben. De ne feledjük: Magyarországon még fiatal a demokráca. És ebben a folyamatban számos akadályt kell elhárítania.

Ön szerint a tolerancia is tanítható?

Természetesen. Senki sem születik antiszemitának vagy rasszistának. A tolerancia iránti fogékonyságot részben a társadalmi környezet alakítja ki. Nem mindegy, ki mit hoz otthonról, mit hall az utcán és az ismerősöktől, mit sugároz a média. Nincsenek „instant megoldások” – viszont a toleranciára nevelést már az iskolában el kell kezdeni. A múlt tanítása elengedhetetlen, de nem elég. A gyermek akkor lesz képes a személyiségébe is integrálni a tanultakat, ha az események megismerésén túl tisztában lesz azzal is: mindez miért történhetett meg, s hová vezetett. Ez a tudás segíti a jelen elemzésében is. És természetesnek fogja tartani, hogy minden eszközzel harcoljon a kirekesztés ellen. Másrészt megfelelő oktatás híján veszélyes folyamatok is elindulhatnak. Különösen most, a gazdasági válság idején. Ugyanis köztudomású: a létbizonytalanság „terepe” lehet a bűnbakkeresésnek is, és ilyenkor erősödhetnek az intoleráns, antiszemita felhangok. A szélsőségek elleni küzdelemnek közös üggyé kellene válnia. Ebben mindenkinek megvan a feladata, nyilván az izraeli nagykövetségnek is.

Önöknek mi?

Már számos alkalommal vittünk ki tanárokat Magyarországról a jeruzsálemi Holocaust Múzeumba, a Jad Vasembe. A látottakat, hallottakat be tudják építeni a tananyagba. Iskolásoknak is szerveztünk már izraeli utat, ahol szakemberek beszélgettek velük a témáról. És közben már készülünk – együtt a Közép-európai Egyetemmel – egy nagy nemzetközi konferenciára, amelynek szintén a tolerancia, illetve az antiszemitizmus és a kirekesztés elleni küzdelem lesz a témája. A tanácskozás – reményeink szerint – a párbeszéd, a társadalmi vita révén az összefogás üzenetét is beemeli majd a magyar közbeszédbe.

Említette: a globális gazdasági válság miatt az intolerancia és az antiszemitizmus is erősödhet. Elképzelhető egy határokon átívelő összefogás is a radikalizmus megfékezésére?

Ez is célja az általunk szervezett kongresszusnak, ahová a világ minden tájáról érkeznek előadók, szakértők. De ettől függetlenül is létezik már ilyen nemzetközi összefogás. Az Európai Unióban pénzt különítettek el a rasszizmus elleni küzdelemre. Az ENSZ is napirendi pontjai közé emelte a témát. Ezek létező dolgok, de meg kell erősíteni őket, és átültetni a gyakorlatba. Egyebek mellett olyan civil megmozdulásokkal, mint amilyen a Hollán Ernő utcai antirasszista tüntetés. Az számomra igazán példaértékű volt.