Kié ott a tér? – Radikalizálódó Izraeli telepesek

Fanatikusan vallásos és erőszakos mozgalom jött létre a ciszjordániai zsidó telepesek körében, hogy megakadályozza a bibliai Júdea és Szamária esetleges kiürítését.

Forrás: HVG

 

Csatatérré vált a múlt héten a ciszjordániai Hebron és környéke, miután hatszáz izraeli katona és rendőr erőszakosan kilakoltatott kétszáz zsidó telepest egy palesztin tulajdonú házból. A kéttucatnyi könnyű sérüléssel járó küzdelem másfél óráig tartott, de a rendbontás ezzel nem ért véget. A féktelen telepesek tovább randalíroztak a környéken lévő palesztin lakóterületeken és földeken, házakat támadtak meg, és olajfákat gyújtottak fel. A törmelékhalmok, az utakra dobált szikladarabok és a többfelé gomolygó füst, valamint a rohamsisakos katonák látványa jelezte: a nyugalom csak átmeneti.

A telepesek által a Béke Házának nevezett épületet palesztin tulajdonosa adta el, de miután kiderült, hogy a vásárlók zsidók, csalást kiáltott, és visszalépett az üzlettől. A telepesek szerint a tulaj végig tudta, kik a vevők, csak azért gondolta meg magát, mert megfenyegették. A négyemeletes ház a pátriárkák sírjához vezető úton áll, márpedig a zsidók és a muszlimok számára is szent barlangot tartják Ábrahám, Izsák és Jákob, a három bibliai ősatya – valamint feleségeik – temetkezési helyének.

A házfoglalók kilakoltatását azért rendelte el Ehud Barak védelmi miniszter, mert a legfelsőbb bíróság három hete jóváhagyta a kabinet telepesek által megtámadott evakuálási döntését. Bírálói szerint a Munkapárt élén álló Barak a jövő február 10-ei előrehozott választásra gondolva lépett fel erélyesen – ráadásul pártja vezetőválasztásának napján –, a miniszter azonban azzal érvelt, hogy a törvények betartása forgott kockán. A hadsereg zárt katonai övezetté nyilvánította Ciszjordánia déli részét – a bibliai Júdeát –, így csak az ott lakók léphetnek be a területre. A katonai vezetés ezzel nyilvánvalóan azt akarja megakadályozni, hogy a Jordán nyugati partjának más részeiről is csatlakozhassanak ahhoz a néhány ezer, egyre vehemensebb fiatal zsidó telepeshez, akik a több mint százezer palesztin lakta Hebron központjában és környékén élnek.

A szélsőjobboldaliak vallásháborút akarnak szítani a palesztinok ellen – írta a Háárec napilap a hadsereg információira hivatkozva. Hebron több mecsetjének és házának a falára „Halál az arabokra”, „Mohamed egy disznó” feliratokat pingáltak, muszlim sírokat dúltak fel. Rendszeresen kövekkel dobálják meg az úton közlekedő palesztinokat, ablakaikat betörik, autóik kerekeit kilyukasztják. A Béke Most baloldali mozgalom egyik tagja, a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanító Zeev Sternhell megöléséért szeptemberben 300 ezer dollár jutalmat kínáltak, mivel a professzor keményen bírálta a telepeseket.

A hebronihoz hasonló gócpont József sírja Ciszjordánia északi felén, a bibliai Szamáriában lévő, ugyancsak százezres palesztin Nábluszban. Jákob fiának szentélyét a hadsereg védelme alatt egyre több zsidó zarándok keresi fel, gyakran éjszaka, mivel az emlékhely palesztin ellenőrzés alatt áll. Az arab csőcselék azonban nemegyszer feldúlta már a helyet, amelynek környékét szeméttárolásra használják. A telepesek célja, hogy rendszeres zarándokutakat szervezzenek a sírhoz, ahol – a hebroni szentélyhez hasonlóan – állandó zsidó jelenlétet követelnek, hiszen szerintük Józsué könyvéből tudható: a telket Jákob vette száz ezüstért, az örökösök pedig József gyermekei.

Nem egyéni akciókról van szó, hanem a 250 ezres ciszjordániai telepes közösségen belül szerveződő új, radikális mozgalomról, amelynek erőszakos doktrínája, hogy semmiféle körülmények között nem számolhatók fel sem az izraeli hatóságok által eddig engedélyezett kolóniák, sem az illegális telepek. A fiatal, bigottan vallásos, szakállas és pajeszos fiatalembereket, a hosszú szoknyát és kendőt hordó nőket egyes jesivák, vallásiskolák is tüzelik, de a nem uszító rabbik közül is többen szemet hunynak a formálódó radikális mozgalom felett.

A katonák fellépésével szemben agresszív ellenállást, úttorlaszokat, lázadásokat javasolnak, ezért nem alaptalan a kormány aggodalma, hogy az állam egyre kevésbé tudja érvényesíteni a törvényességet felettük. Kétértelmű a hadsereggel való viszonyuk is. Egyre kevesebb keményvonalas telepes bújik ki a katonai szolgálat alól, sőt mind többen a hadsereg elitalakulatában és a tiszti karban szolgálnak. A Sin Bét belbiztonsági szolgálat feje, Juval Diskin novemberben arról tájékoztatta a kormányt, hogy a szélsőjobb akár a fegyveres eszközöktől sem riad vissza.

Mivel elutasítják, hogy Ciszjordániában palesztin állam jöhessen létre – sőt úgy vélik, Júdeában és Szamáriában nincs helyük az araboknak –, a telepesek ellenállása újabb akadályt gördít az amerikai kormány által egy éve indított, eddig eredménytelen izraeli–palesztin béketárgyalások elé. Az ideológia pedig terjed, hiszen a helyi választásokon egyre több jelöltjük nyer polgármesteri megbízatást a kolóniákat tömörítő legnagyobb szervezet, a Jesa tanács kárára, amely legalább hajlandó tárgyalni a kormánnyal egyes illegális táborok eltávolításáról vagy áthelyezéséről, cserébe mások engedélyezéséért.

Az új mozgalom gyökerei az 1990-es évek elejére – az oslói békefolyamat kezdetére – nyúlnak vissza, de a szervezkedés a Gázai övezet 2005-ös egyoldalú izraeli kiürítése után erősödött fel igazán, amikor a tengerparti sávban 24, Ciszjordánia északi részén pedig négy kolóniát számoltak fel. A gyakran az USA-ból érkezett bevándorlók messianisztikus küldetéstudatból hegycsúcsokat foglalnak el lakókocsikkal, konténerekkel vagy sátrakkal, hogy benépesítsék a lakatlan területeket. A földfoglaló fiatalok vezető guruja, Avri Ran például Náblusztól délre, dombról dombra haladva már egy egész gazdaságot alakított ki magának és családjának, amelyet Givaot Olamnak, a Világegyetem hegyeinek nevezett el. Az Izrael egyik legnagyobb tojásfarmjának tartott terület felett pedig már nem fúj olyan zord szél, mint azelőtt – vallják az ott lakók, ami szerintük Isten áldásának bizonyítéka.