Zsidó rendszerváltás

Írta: Népszava - Rovat: Hírek - lapszemle

Még a rendszerváltozás előtt, 1988. november végén alakult meg a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Mazsike. Szokatlanul ünnepélyes és nagyvonalú körülmények között, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében.

Forrás: Népszava

 

Grátisz. 1988. nyár végétől nem volt hiány támogatókban. A Hazafias Népfront főtitkára, Pozsgay Imre már állandó helyszínt biztosított az előkészítő bizottság számára, ahol megvitathatták céljaikat, kidolgozhatták a programokat. Azelőtt viszont igen barátságtalan helyzettel kellet farkasszemet nézni.

Alig féltucatnyian kezdték el a szervezkedést, még 1987. elején, de a gondolat terjedni kezdett és erre külföldön is felfigyeltek. Akár csak belföldön a belügyesek. Szimcha Dinitz, a Szochnut (Jewish Agency) elnöke kért arra (a Szochnut elsődleges célja, hogy kapcsolatot teremtsen Izrael és az Izraelen kívül élő zsidóság között), hogy 1987. április 19-én legyek Varsóban, a varsói gettófelkelés évfordulójának rendezvényén, amire Izraelből is nagy küldöttség érkezik. A körülmények kényeseknek látszottak, mert a Varsói Szerződés tagjai a „hatnapos háború” után megszakították a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Dinitz azonban megsúgta, hogy a kapcsolatok újrafelvétele küszöbön áll, sőt valószínűleg szovjet zsidók kiutazását is engedélyezik, de csak harmadik országon keresztül. Támogatást ígért, és jelezte, esetleg Magyarország lesz az a bizonyos „harmadik ország”. Később valóban így is történt.

Az itthoni belügyesek személyenként igyekeztek megfélemlíteni az előkészítő bizottság tagjait és eredménnyel jártak. Végül csak hárman, majd ketten maradtunk. Elfogyott a civil kurázsi. Ellenben mi ketten úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel, a magyar értelmiség tisztességes és bátor tagjaihoz fellebbezünk. Szándéklevelünket rövid időn belül rendkívül sokan aláírták. Illyés Gyulánétól Keresztury Dezsőig és Weöres Sándortól Csányi Vilmosig. Velük szemben már nem kívánták felvenni a kesztyűt, kihátráltak a képből és az előkészítő bizottság újjászerveződött.

Több mint 700-an jöttek el húsz évvel ezelőtt – 1988-ban – az alakuló közgyűlésre és a belépések folytatódtak. A taglétszám átlépte az ezerfős határvonalat, a Mazsike – mindenki meglepetésére – tömegszervezetté vált. Az új társadalmi szervezetek 1988-ban kezdtek megalakulni, (sőt egy-kettő már 1987-ben), de csupán hat rendelkezett ezret meghaladó regisztrált tagsággal. Köztük a három ellenzéki párt: az MDF, a Fidesz és az SZDSZ, akik talán túlságosan is keresték a kapcsolatot a Mazsikével.

A rendszerváltozás előtti Országgyűlés az 1990: XVII. törvénnyel kibővítette az elismert nemzeti-etnikai kisebbségek körét és ebbe – mintegy jóvátételként – a zsidóságot is belefoglalta. Több mint 3 éven keresztül állt fenn ez a státus. A Mazsike elnökségi kezdeményezése állt emögött, ugyanis azt a liberális-megengedő álláspontot képviselték, hogy mindenki, aki magyar zsidónak vallja magát, szabad választásra jogosult az összes létező vallási és világi orientáció között. Személyes magánügy tehát, hogy valaki a neológ, az ortodox, a hászid és egyéb irányzatoknak vagy a kulturális, etnikai, származási, stb. identitásoknak, esetleg ezek egyéni kombinációinak a híve.

Meglehetős zavart keltett viszont, hogy az SZDSZ három biztosan bejutó parlamenti helyet ajánlott fel országos listáján a Mazsike-elnökségi tagoknak. Parázs vita után fogadták el az SZDSZ javaslatát, és az elnökség tagjai közül Gadó György, Kádár Iván és Raj Tamás bekerült az új Országgyűlés első ciklusába. Nem kellett hozzá sok idő és világossá vált, a hibás politikai döntés mindkét félnek felesleges kárt okozott, mert a közvélemény nem kis része számára úgy tűnt, hogy az SZDSZ és a Mazsike valójában egy cég, két cégérrel. Ami még részben sem volt igaz.

A Kisebbségi Kerekasztal törvényelőkészítő munkájában, amit Kaltenbach Jenő, majd Doncsev Tosó vezetett, a Mazsike delegáltjai szorgosan részt vettek ugyan, de a holokauszt hosszú árnyéka sok idősebb embert megfélemlített, s a rémisztgető, külföldön is terjesztett hamis propaganda – törvénnyel rekesztik ki újra a zsidókat – szintén hatott. A negatív közhangulat hatása miatt az utolsó pillanatban visszaléptek a delegátusok. Helyükre az ukránok kerültek – alaptalanul, hiszen ruszin kisebbségként már eleve státust biztosított számukra a törvény. Az 1993-ban elfogadott kisebbségi és etnikai törvényből az addig hatályos zsidó etnikai opció kizáródott a választható lehetőségek közül, de nyitva maradt a későbbi módosítás lehetősége. A Mazsike képviselői értelemszerűen a Parlament Kisebbségi Bizottságából is kiléptek.

A zsidó etnikai választás, ami Romániától Horvátországig és Ukrajnától Lengyelországig szabad lehetőség és mindennapi realitás, a Mazsike hullámzó történetének egyik kudarcos fejezete csupán. Az eredeti programok nyomán sok minden megvalósult. Maradéktalanul sikerült tető alá hozni a kiváló oktatáskutató, Várhegyi György iskolatervezetét. Az általa kidolgozott szellemi alaprajzon és halála után annak továbbépítésén keresztül valósult meg a színvonalas, népszerű 12 évfolyamos Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola, teljes vertikumban, óvodával kiegészítve.

Szimcha Dinitz Varsó után Budapestre is eljött és a tapasztaltak megnyugtatták. Mások mellett segített meggyőzni Ronald Laudert, hogy a szarvasi nyári tábor és a budapesti iskolakomplexum terve hasznos és fontos, megérdemli a támogatást, az anyagi alapok biztosítását.

Létrejött és megszilárdult a Mazsike hiányt pótló havilapja, a Szombat, a pszichológus Virág Teréz létrehozta a traumákat oldozó Kút csoportot és a kezdeti program sok más pontja is teljesült. Nem sikerült azonban visszaszerezni a talán legszebb magyarországi gyülekezeti helyet, az óbudai klasszicista zsinagógát és az oda tervezett gyűjtemény, ami a magyar zsidóság társadalomtörténetét mutatja be, szintén nem valósult meg. (Némileg pótolja a hiányt, hogy Kőbányai János – függetlenítve magát a Mazsikétől – újraindította a Múlt és Jövő folyóiratot, és komoly könyvkiadói műhellyel egészítette ki.)

A Mazsike – már pusztán a létezésével – kovászként hatott a befülledt magyar zsidó világra. A politikai parancsra létrehozott pártállami Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kétséges hitelű grémiuma Mazsihisszé modernizálódott, versenyhelyzetbe került a gyengécske Anna Frank gimnázium és az utóda, a 12 évfolyamosra bővült Scheiber Sándor Iskola már kellő színvonalon működik. Jócskán lehet tovább sorolni a példákat, de felesleges, mert az alapítás óta eltelt két évtized legjelentősebb eredménye a fejekben született meg.

A fiatalabb nemzedékek érdekeit szem előtt tartva hozta létre a Mazsikét az akkori középnemzedék. Hogy a traumák, identitás-deficitek már ne kerüljenek tovább a szülőktől a gyermekeikhez. S ezt nagyrészt sikerült elérni. Naponta tapasztaljuk, hogy felfrissült a mai magyar zsidó fiatalok gondolkodása, identitás-tudatuk korszerűbbé és természetesebbé vált.

Az újabb korosztályok öntudata higgadtabb és örömtelibb. Méltányosabb, gördülékenyebb és önérzetesebb lett számukra a beilleszkedés az összmagyar társadalomba, jóval harmonikusabb, mint az előttük járt és a még színen lévő idősebb nemzedékeké, akik – a nemzetközi szakirodalom szerint is – túlasszimilálódott (overassimilated) életutakon próbálkoztak, azonban több mint egy évszázadon keresztül szünet nélkül beleütköztek a társadalom ellenállásába és a kirekesztők az ellenséges, acsarkodó visszautasítást légből kapott vad, uszító vádakkal indokolták. S indokolják még ma is, beleértve Izrael menetrendszerű gyalázását.

Megjelent a 2008. nov. 29-i Népszava Szép szó mellékletének 2. oldalán, 20 éves a rendszerváltás felcímmel, nagy fotóval, illusztrációkkal, csatlakozó szövegekkel teljes oldalon. A cikk a Népszava Online kiadásán keresztül is elérhető.

 

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]