Nem kell félni Obamától

Az amerikai elnökválasztási kampány – persze konzervatív oldalról – tele volt apokaliptikus jóslatokkal, írja a bukaresti napilap elemzésében. Obama győzelme esetén beteljesülnek az „amerikai baloldal” legképtelenebb stratégiái: antikapitalizmus uralkodik el az országon, a kisebbségek túltengő jogai sarokba szorítják a többséget, elszabadul az abortuszőrület és a vallásellenesség. Sokan még attól sem riadtak vissza, hogy azt állítsák: e győzelem esetén felgyorsul majd a színesbőrűek szaporulata, és megváltoznak az etnikai arányok.

Forrás: Globusz.net

 

Ugyanilyen jóslatok fogalmazódtak meg a külpolitikával kapcsolatban. A nemzetközi porondon járatlan Obama visszaállítja a multilateralizmust, az Egyesült Államok vezető szerepe tovább erodálódik, szóba állnak majd Ahmedinedzsád iráni elnökkel és a Husszein „keresztnevű” elnök hátat fordít Izraelnek.

Már most nyilvánvaló – állapítja meg Ziua –, hogy ebből semmi sem életszerű. Épp ellenkezőleg, Obama számára egyetlen út vezet a sikerhez, ha Bush politikai hibáinak kijavítása mellett, megőrzi Amerika tradicionális bel- és külpolitikáját, már csak azért is, mert a most leváltott adminisztráció épp e tradíciók sikeres folytatását adta fel.

Ez persze, meglehet, nagyon fájdalmas felismerés lesz majd sok olyan Obama-támogatónak, akik valóban radikális, sőt indulatos fordulatban reménykednek. Az új elnök alkalmas a feladatra és tudja, mit csinál, épp ezért nem fog bele őrültségekbe. Hogy mi erre a garancia – kérdezi az elemzés –, nos mindaz, amit eddig Obama tett. A Hillary Clintonnal folytatott elnökjelöltségi versenyben sikerült megtörnie a rendkívül népszerű szenátorasszony politikai-pénzügyi klánjának addigi mindenhatóságot a demokrata táboron belül. Amikor meg a hozzá közelálló iszlamista lelkész szélsőséges kijelentéseket tett, azonnal hátat fordított neki – méghozzá úgy, hogy gesztusának a választók hitelt adtak; és ugyanígy mondott búcsút a kampánya során azoknak a valóban baloldali társutasoknak, akik radikalizálni akarták az Obama-programot.

Az amerikai katonai-ipari komplexum nagyon is létezik, az nem csak a szovjet propaganda rémálma volt. Az államok egész területén, mélyen beágyazódott nem csak a gazdaságba, de a politikába is. Dőreség lenne azt hinni, hogy épp ők maradtak volna távol az elnökválasztási kampánytól, s ennélfogva Obama ne lenne nekik lekötelezve. Mind gazdasági, mind pedig külpolitikai, katonapolitikai szempontból tehát szavuk lesz a jövendő amerikai út meghatározásakor.

És végső soron, ne feledjük – vonja le a következtetést a Ziua elemzése – Amerika mégiscsak a legnagyobb és legerősebb demokrácia; az elnöknek nem csak a Kongresszussal és a Szenátussal kell megküzdenie, de az egyes tagállamoknak is külön törvényhozása van. Obama pedig van annyira okos – elődjével szemben –, hogy inkább kihasználja az ebből fakadó előnyöket, semhogy a velük való küzdelem tehertételeit is magára vegye. E tekintetben egészen biztos másképp oldja majd meg a problémákat, mint George W. Bush.