Az olasz rasszizmus szele
Sokasodnak a xenofób incidensek Itáliában, amely a kivándorlás országából túl hamar vált a bevándorlás célországa. Az Északi Liga befolyása alatt álló kormány maga is elmérgesíti a helyzetet. A romatáborok körüli tavaszi-nyári konfliktusok után ősszel a bevándorlók elleni támadások következtek.
Forrás: Globusz.net
Szeptember 14-én Milánóban egy Burkina Faso-i fiatalembert vasrúddal vert agyon egy büfé két bérlője, mert a fiú ellopott egy csomag kekszet. Szeptember 29-én egy 22 éves ghánait a helyi rendőrkapitányságra vittek be, alaposan összeverték és mivel nem értették a nevét, a papírjait tartalmazó borítékra családnévként azt írták: Néger. Október 2-án Rómában egy buszmegállóban vertek össze és hangosan becsméreltek egy 36 éves kínait.
A campaniai Castel Volturnóban a camorra (a nápolyi maffia) golyói hét embert mészároltak le szeptember 18-án: bár alvilági leszámolás is lehetett, miután hat áldozat afrikai volt, a rendőrség rasszista bűntényre gyanakszik, és másnap a főutcán afrikai bevándorlók tüntettek „Rasszista olaszok!” táblákkal.
Azóta az olasz sajtó megkülönböztetett figyelemmel követi a különböző rasszista megnyilvánulásokat. Politikusok, szociológusok, pszichológusok elemzik a jelenséget, még Giorgio Napolitano köztársasági elnök is megkongatta a vészharangot. Mi történt a jó olaszokkal, hiszen – „italiani brava gente” – korábban tárt karokkal fogadták a bevándorlókat?
A szociológusok abban az átalakulásban keresik a magyarázatot, hogy Olaszország kevesebb mint 30 év alatt a kivándorlók országából a bevándorlók országa lett. A legutóbbi népszámlálás szerint 3 432 651 volt a szabályos papírokkal rendelkező bevándorlók száma Olaszországban, s közülük 457 ezer már ott is született. A legtöbben a gazdag Északon élnek.
A nyíltan idegengyűlölő Északi Liga befolyására a kormány a bevándorlókat a biztonságot veszélyeztető tényezőként kezeli. Különösen Roberto Maroni belügyminiszter áll elő állandóan új korlátozásokra irányuló javaslatokkal.
Sokan persze elutasítják ezt a megközelítést, rámutatnak, hogy a bevándorlók nélkül Olaszország lakossága csökkenne és a hanyatlás útjára lépne, a legális bevándorlók évi 2 milliárd euró adót fizetnek, s megjegyzik, hogy az illegális bevándorlókat bűnözőkként kezelve azzá is teszik őket.
Vannak pozitív példák is, például a korábban kommunista, most középbal vezetésű Reggio Emilia jelentős összegeket fordít a bevándorlók integrálására, és ma Bologna az egyik legbiztonságosabb város Olaszországban.
A probléma azonban megoldatlan, mert a bevándorlás szabályozására hozott három törvény és kormány kemény fellépése ellenére továbbra is szinte minden nap újabb hajókból özönlenek a tenger felől az illegális bevándorlók.
