Imádkoztam, hogy ez az ember ne kapjon kegyelmet
Bárándy György, az egykori védő a zuglói nyilasperről
Kröszl Vilmos, a zuglói nyilasház vezetője ötszázhatvan ártatlan embert ölt meg, kizárólag azért, mert zsidónak születtek. A férfi az egész eljárás alatt tagadta, hogy gyilkolt volna.
Kröszl Vilmos a tárgyaláson
– Azt hiszem, ő volt a legkegyetlenebb ügyfelem – idézi fel az ügyet Bárándy György. – Tizennyolc vádlottja volt a zuglói nyilaspernek, védelmüket tizennyolc zsidó ügyvéd látta el. A teljes nyomozati anyag elolvasása után elvi okokból tizenkettő lemondta a képviseletet. Ekkor már ki volt tűzve a tárgyalás. Hihetetlen volt a sajtóérdeklődés. A bíróság elnöke tizenkét új ügyvédet jelölt ki, hármat az én munkaközösségemből. Az iroda vezetője vissza akarta utasítani az ügyet. Én azt mondtam: ezt nem tehetjük meg, mert a bíró képtelen lesz új védőket kijelölni. Rendben, mondta erre a vezető, akkor te véded majd a fővádlottat.
A háború után Kröszl húsz éven át zavartalanul élt tovább – emlékszik az ügyvéd.
– 1965-ben nyugodtan sétált a Duna-parton, amikor egy áldozata felismerte, az ő feljelentése után fogták el nemcsak Kröszl Vilmost, de még 17 másik nyilast is. Máig előttem van a rezzenéstelen arca, ahogy a kínzásaikra emlékező tanúkat hallgatta. Hiába vallotta magát ártatlannak, egyértelmű volt, hogy minden vád igaz. Bevallom, ebben az ügyben úgy adtam be a legjobb tudásom szerint megírt kegyelmi kérvényeket, hogy közben imádkoztam, hogy ez az ember ne kapjon kegyelmet. Az egyik vádlott-társáról, Sándor Alajosról viszont elhittem, hogy nem tapad vér a kezéhez. Mélyen megdöbbentem, amikor megtudtam: a bitófa alatt gyakorlatilag bevallotta, hogy gyilkolt. Mielőtt felakasztották, így kiabált: „Azt hiszik, félek? Hát nem, bátran halok meg a zsidómentes Magyarországért!”
Vád
A Thököly út 80. szám alatti nyilasházban mindennaposak voltak az embertelen kínzások és kivégzések. Gumibottal, vasrudakkal verték az elfogott zsidó embereket, arcukat, testüket cigarettával égették. Előfordult, hogy a fiatal nőket megerőszakolták. November 14-én a XIV. kerületi nyilascsoport „pártházavató ünnepséget” rendezett. Az alkoholtól és a szónokok uszító beszédeitől megrészegült nyilasok a fogva tartott zsidókat összeverték, majd kivitték a Rákos-patak partjára, ahol főbe lőtték őket. A patak partján Kröszlék máskor is előszeretettel gyilkoltak. December elején például tizennégy zsidót hoztak ide. Kröszl kettőt kiválasztott, és felszólította őket, hogy fussanak versenyt. Azt ígérte nekik, hogy amelyik előbb ér a célba, életben maradhat. A szerencsétlenek hiába futottak: Kröszl agyonlőtte mindkettőt. Ezután végeztek a többiekkel is.
(Forrás: www.holokausztmagyarorszagon.hu)
Védelem
Ebben az ügyben a cselekmény elkövetése óta több mint húsz év telt el. Ennyi idő alkalmas az egyén megnevelésére, javulására, tehát nem indokolt vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása… Kérem, sok idő telt el, és nem tudok abban hinni, hogy ezidő alatt a vádlottak, így védencem, Kröszl Vilmos is, ne döbbentek volna rá arra, hogy mi történt… Mit tettek. Lehetetlen, hogy a több mint két évtized alatt ne lett volna lelkifurdalásuk. Ezek az emberek eddig félelemben, rettegésben éltek. Ez a félelem, a lelkiismeret-furdalás büntetés volt, amit az ítélet kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni.
(Részlet Bárándy György védőbeszédéből)
