Elítélik-e Képírót?

“Ne merj mosolyogni, zsidó fattyú” – elítélik-e Képírót?
Képíró Sándor egykori csendőr-százados “újnyilas barátai” hasonló
módszert alkalmaznak, mint vészkorszakbeli elődeik: hőbörgéseikkel és
izomzatukkal próbálják megfélemlíteni a csendes többséget. Mindezt a
Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának épületében. Ha a II. világháború
során elkövetett háborús és népellenes bűncselekmények miatt folyó
perben felmentő ítélet születik, hősként ünnepelhetik a 97 éves
vádlottat, ha elmarasztalják, újabb ürügy adódik a vérszagú zsidózás
folytatására. 

2011.05.30. 09:34

forrás: atv.hu

“Ne merj mosolyogni, zsidó fattyú” – elítélik-e Képírót?
Képíró Sándor egykori csendőr-százados “újnyilas barátai” hasonló módszert alkalmaznak, mint vészkorszakbeli elődeik: hőbörgéseikkel és izomzatukkal próbálják megfélemlíteni a csendes többséget. Mindezt a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának épületében. Ha a II. világháború során elkövetett háborús és népellenes bűncselekmények miatt folyó perben felmentő ítélet születik, hősként ünnepelhetik a 97 éves vádlottat, ha elmarasztalják, újabb ürügy adódik a vérszagú zsidózás folytatására.

A hosszas hazai és nemzetközi huzavona után indult büntetőper bővelkedik fordulatokban. Rögtön az első tárgyaláson körülbelül három tucat sárga Dávid csillagot viselő fiatal sorakozott fel a Fővárosi Bíróság épülete előtt, hogy angol és magyar nyelvű transzparenseivel emlékeztesse Képíró Sándort és az utca emberét az 1942-es újvidéki vérengzésben résztvevők elévülhetetlen felelősségére. A szélsőjobb tábort hidegzuhanyként érték az akcióról készült képsorok, és nyomban nekiláttak megszervezni az „ellenállást”. 

„Egyetlen magyar szervezet sem nézheti tétlenül azt, ahogy egy 97 éves magyart ország-világ előtt meghurcolnak, megaláznak, a halálba kergetnek saját hazájában a valódi háborús bűnösök képviselői. Mozgalmunk felkér minden magyar embert, hogy jöjjön a Képíró-per színhelyére. Legyünk ellenpontjai az oda toborzott zsidó nyikhajoknak!” – áll a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnökségének verbunkjában, és ígéretet tesznek, hogy parlamenti képviselőiken keresztül színvallásra kényszerítik a kormányt. Mások mellett Kulcsár Gergely Jobbikos képviselő jelentkezett a feladatra, és a T. Ház némán hallgatta aggódását a „hős veterán” miatt, akit „izraeli senkiháziak nyomására és megélhetési, sárga csillagos félencek vicsorgása közepette” húzkodnak egy „kirakatperben”.

Ha mind a 15 millió magyar nem is ment el a következő tárgyalásokra, 20-30 csendőrbarát vármegyés, illetve újgárdista azért tiszteletét tette. Bónusznak érkeztek olyan hungaro celebek is, mint ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész. Az innentől jelentős kisebbségbe szoruló sárgacsillagos érdeklődőket a tárgyalást vezető dr. Varga Béla bíró kitűzőik eltávolítására utasította, mondván, hogy az politikai állásfoglalás. A HVIM-es Magyar Ellenállás, valamint a rovásírásos Új Magyar Gárda pólók viszont – eleinte legalábbis – nem zavarták. Később azonban már az ilyen „ideológiai hovatartozás kifejezésére alkalmas” ruhadarabot viselőket is felkérte az átöltözésre, így a legutóbbi tárgyalás résztvevői többek között a már csaknem feledésbe merült Potyka bácsi (Porubszky István János), a Konzervatív Antibolsevista Szövetség tiszteletbeli elnökének meztelen felsőtestét is megcsodálhatták.

A Heteknek több, a tárgyalásokon résztvevő érdeklődő is kifejtette, hogy a teremben látványos hangulatváltozás állt be, miután a vármegyések elkezdték befenyíteni a megítélésük szerint más véleményen lévő honfitársaikat. Egyikük jogászhallgatóként a nürnbergi pert kutatva, szakmai kíváncsiságból látogatott el az eseményre, ahol az egyen pólósok között kapott helyet. Kezdetben csak a szemük sarkából méregették, és obszcén antiszemita („Milyen rusnya és undorító faj a zsidó”, „Mi lesz itt, Mazsihisz gyűlés?”, stb.); valamint anticionista („Izrael megszálló terrorállam” stb.) megjegyzésekkel tesztelték hovatartozását, ám amikor a bíró egyik kommentárján elmosolyodott, már hangosan intették rendre a megdöbbent lányt. Ellenség lett, akinek minden reakcióját figyelték, hogy ismét beleköthessenek. „Semmihez sem hasonlítható légkör alakult ki a tárgyalóteremben, a gyűlölet és a megfélemlítés zsibbasztó atmoszférája. Még sosem találkoztam ilyennel életemben. Fel voltam háborodva, ugyanakkor féltem is, és röhej, de nem volt kihez fordulni védelemért” – meséli az egyik résztvevő, akit a szünetben két „izomtibor” követett a folyosón, miközben röhögve mondogatták, hogy gázszagot éreznek. A logikus visszakérdezést (Miért, mit ebédeltetek?) csak testi épségének megőrzése miatt tartotta meg magának. A tárgyalás után épp’ beszédbe elegyedett valakivel, mikor a mellettük elhaladó keretlegények egyike így szólt hozzá: „Mit bámulsz zsidó?”, majd jelezte, hogy az épület előtt várja egy „alaposabb” eszmecserére. A jogászlánnyal azt is közölték, hogy a fajtája nemsokára újra hordani fogja a sárga csillagot.

„Kár, hogy megszülettél, te gyökértelen” – ezt már az ATV operatőrének mondták a csoportba verődött nyilasok, mikor az interjút kért tőlük a tárgyaló előtt, és elköszönés helyett megfenyegették arra az esetre, ha esetleg meglátnák a felvételeket az ominózus csatornán: „Az indexesek egyszer már megbotlottak, vigyázz, nehogy te is megbotolj!”.

Egy másik érdeklődőnek alkalma nyílt beszédbe elegyedni Képíró Sándor aggkorú barátaival, akik meggyőződéssel állították, hogy a „zsidók tízezer dollárért szereztek hamis tanúkat” a csendőr százados ellen. Pedig a hozzá hasonló vitézek „rendet tehetnének Gyöngyöspatán” – vélekedtek a szimpatizáns öregurak, és szerintük a terembe lépő vádlottat felállással illik elöljárónak kijáró tiszteletben részesíteni. Aki nem áll fel, az a zsidó.

A mosoly továbbra is tilos volt a nézőközönség soraiban, bár ezt nem a bíró kérte, hanem a vármegyés, gárdista alakulat megfélemlítő magatartásával próbálja kicsikarni. Voltak, akik mégis el-elmosolyodtak. Például azon, hogy a vádlott nem érti a bíró hangos kérdéseit, de ha rokonai beszélnek hozzá fojtott hangon, akkor élénken reagál.
– Ki Magyarország miniszterelnöke? – kérdezi a bíró Képíró állapotát mérlegelve.
– Orbán Viktor.
– Mondja utánam a következő számot: 1955 – hangzik az újabb teszt, de a sorok között valaki hangosan bemondja: „Miért nem azt mondta, hogy hat millió, azt azonnal értette volna” – röhögnek jót a bajtársak.

atv.hu / Hetek