A zsidó rendszerváltás ezúttal is elmaradt
A Mazsihisz legnagyobb tagszervezete, a Budapesti Zsidó Hitközség szerda délutáni közgyűlésén négy évre újraválasztotta Zoltai Gusztávot az ügyvezető igazgatói tisztségre. Mivel kihívójának, Heisler András volt Mazsihisz-elnöknek az indulását korábban megakadályozták, a hivatalban lévő ügyvezető igazgató ellenfél nélkül maradt, győzelme tehát nem volt kétséges. A BZSH elnöki posztján sem történt változás: Streit Sándor legyőzte kihívóját, Kunos Pétert. Nemhogy forradalom nem tört ki, de még az előzetesen valószínűsített mormogásból sem lett semmi.
2011. május 11.
Bár korábban voltak olyan információink, hogy a jelenlegi BZSH- és Mazsihisz-vezetéssel szemben az elmúlt években többször is kritikusan fellépő lágymányosi rabbi, Radnóti Zoltán fel fog szólalni, erre végül nem került sor, mint ahogy mások sem fogalmaztak meg ellenvéleményt az újraválasztott vezetéssel szemben.
A hetvenkilenc küldöttből hetvenhárom volt jelen, így a közgyűlés érvényes volt. Megválasztották a választás tisztségviselőit, majd – három ellenszavazattal és három tartózkodással – a BZSH-ból a Mazsihiszbe delegált ötvenhat küldöttet. Küldött lett egyebek között Zoltai Gusztáv, Tordai Péter volt Mazsihisz-elnök, Streit Sándor és Egri Oszkár. Egri levető elnökként bejelentette a kispesti körzet megszűntét.
Az ügyvezető igazgatói posztra hetvenhárom szavazatot adtak le, ebből hetvenkettő volt érvényes; Zoltai Gusztávot ötvenkilenc szavazattal választották. meg Az elnöki posztra ugyancsak hetvenhárom szavazatot adtak le, ebből hetvenegy volt érvényes. A hivatalban lévő elnök, Streit Sándor negyvenegy, kihívója, Kunos Péter harminc szavazatot kapott.
Kunos Péter még a végeredmény kihirdetése előtt a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott: nem lát reális esélyt a győzelmére, „bár a változás igénye nemcsak a Hitközségben, hanem mindenfelé jellemző”. Kunos a kérdésre, hogy miért kapott az elnökválasztás sokkal kisebb hírverést, mint az ügyvezetőigazgató-választás, így válaszolt: a Budapesti Zsidó Hitközségben az ügyvezető igazgató rendelkezik érdemi hatáskörrel, míg az elnök elsősorban az elöljáróság formai vezetője.
Radnóti Zoltán a kérdésre, hogy az előzetes hírek ellenére miért nem került sor a felszólalására, így felelt: „Nem volt lehetőség. Elvileg a napirend elfogadása előtt lehet minden közgyűlésen felszólalni, de nem volt szavazás a napirendről”. „Nem akartam előretörni, mint egy forradalmár. Kontraproduktív dolog lett volna, ha előremegyek, és elmondom a mondókámat” – fogalmazott Radnóti, hozzátéve, hogy amennyiben emiatt a közgyűlés szabálytalan, akkor a Mazsihiszbe delegált ötvenhat küldött mandátuma is érvénytelen, és a vasárnapi Mazsihisz-közgyűlésen nem lesznek BZSH-tagok.
Radnóti hozzátette: nemcsak ő készült hozzászólni, hanem a lágymányosi körzet két másik küldötte is. Radnóti megkérdezte a Mazsihisz egyébként ügyvéd elnökétől, Feldmájer Pétertől, hogy a vasárnap összeülő Mazsihisz-közgyűlés BZSH-delegáltjainak szabályos-e a mandátuma. „Majd hétfőn elmondom” – válaszolt Feldmájer, legalábbis Radnóti állítása szerint. Radnóti mindezek ellenére a halachát idézte: először a közösségen belül kell rendezni a problémákat, s ha nem megy, akkor kell azokat kivinni. „Ha egy rendszert nem lehet belülről kritizálni, az egy nagyon rossz rendszer” – közölte.
Radnóti Zoltán el nem mondott beszéde
Kedves barátaim!
Röviden szeretnék szólni, mert a hosszabb történetet valószínű, ismeri mindenki. Nem fogok botrányt okozni, és a jogi csűrcsavarokat sem fogom kiegyenesíteni. Aki a szívével lát, az pontosan látta, mi is történt és mi is történik – itt és most. Nem mondok jelzőt, rátok van bízva. Én csak azt sajnálom, hogy egy elvileg működő rendszerre ilyen árnyékot vetnek az elmúlt hetek eseményei.
Valószínű, mindenki tudja, hogy milyen módon lett körzetünk jelöltje levéve a BZSH- és a Mazsihisz-közgyűlés jelöltjei közül, megvonva tőle ezzel a megmérettetés lehetőségét, a megmérés jogát és a közösségért való munka lehetőségét. Ezt, mint mindent ebben a világban akár meg is lehet indokolni paragrafusokkal, de itt nem erről szól a történet.
Nem a jogszerűségről vagy hiányáról akarok beszélni, hiszen a választási eljárás egésze hemzsegett a jogszerűtlen mozzanatoktól. Nem erről akarok beszélni, hanem a magyar zsidóság helyzetéről.
