Eretnekek és antiszemiták
Újabb állomásához érkezett az újpogányság ellen indított keresztény kampány. A híveknek immáron fotókkal illusztrált tanulmánykötet is segít felismerni (és kiszűrni) az antiszemitizmussal vegyített eretnek tanokat.
Eltérő intenzitással, de a katolikus egyház püspöki nyilatkozatok, körlevelek, újságcikkek formájában jó pár éve folytatja a vallási küzdelmet a hívei körében is terjesztett újpogány eszmék ellen. Vannak szövetségeseik: a nagy keresztény egyházak püspökei például nem voltak hajlandók felszentelni azt a templomnak szánt verőcei építményt, amelynek középpontjában pogány jelkép –Emesét a fény felé emelő turulmadár – kapott helyet.
Ajánlott cikkek
A legutóbbi parlamenti választások előtt az eddigieknél összehangoltabb és nagyobb szabású akció indult. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) a katolikus püspöki karral – jelesül annak elnökével, Erdő Péter bíborossal – egyeztetve országjárásba fogott, hogy felhívja a fi gyelmet a politikai szélsőségekkel is összefüggésbe hozható újpogány irányzatok veszélyeire.
A több mint száz előadásból álló programsorozatot a Fidesz és a KDNP pártalapítványa is támogatta. Az országjárás nemrégiben ért véget: a válogatott előadások immáron elegáns kivitelű könyv alakjában szolgálják a hívek okulását. A kereszténység mindenütt sokat átvett az adott nép kultúrájából, szokásaiból és művészetéből – szállt vitába a könyvbemutatón Erdő Péter bíboros azzal az újpogány felfogással, hogy a kereszténység annak idején meglévő értékeket tett tönkre Európában.
A kötet bevezetőjében Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ elnöke keményen bírálja az újpogány áramlatokat: „Ez a szellemi mozgalom többféle irányból intéz támadást a keresztény hit és az egyház, valamint a magyar nemzet ellen. Azon történelmietlen fölvetés például, mely szerint Krisztus pártus herceg volt, nem Dávid király családjából származik, kihúzza a talajt a keresztény hit lába alól.” A KÉSZ elnöke szerint az újpogányok a „Szent István-i örökséget kérdőjelezik meg”, nézeteik „antiszemitizmussal párosulnak”. Ráadásul mindezt megtévesztő módon nemzeti önbecsülésünk és önazonosságunk erősítésének látszatával teszik.
A könyvet indító tanulmányában Hegedűs András, a magyar egyháztörténelem kutatója is kitér azokra az ősmagyar vallást és zsidógyűlöletet hirdető (Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes által zavaros kotyvaléknak minősített) állításokra, amelyek szerint például „Jézus sosem volt zsidó, magyar volt és a Pártus Birodalomban született”. A szerző Romsics Ignác történészt idézi: „Sokan úgy tartják, hogy a szakszerűtlen, propagandisztikus,manipulatív vagy egyszerűen csak dilettáns múltértelmezésekkel a történésznek semmi dolga sincs. Én nem osztom ezt a véleményt. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy az ideológiailag durván meghatározott, a múlt ismert és igaznak elfogadott tényeitől eltávolódó, manipulatív és propagandisztikus célzatú értelmezések hiteltelenítése a történész fontos társadalmi feladata.”