Markó – négy az egyben

Markó Iván koreográfiáit időről időre műsorára tűzi a Művészetek Palotája, melyek közül jó néhánynak a premierje is itt volt, és később nem egyet határainkon túl is óriási sikerrel mutattak be. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével és Kossuth-díjjal is elismert művész alkotásai változatlanul nagy népszerűségnek örvendenek a közönség köreiben. 2010. október 28-án négy műve látható a Fesztivál Színházban, melyek kifejező eszközökben, látványban és zenében igen változatosak: az eszköztelenségtől az épített díszletekig és vetített filmig, Goran Bregović, Maurice Ravel és Claude Debussy zenéjén át Fülei Balázs közreműködéséig terjed a repertoár.
 

A Menyegző a párválasztás, a születés és a halál témája köré épülve mutatja be a hagyományos és a modern felfogásból adódó ellentéteket, amit a sodró lendületű zenében és a koreográfiában rejlő lassítások és megállások is jól érzékeltetnek.

A Siratófalak táncmeditációja a zsidó vallás, a hagyomány és történelem megjelenítésével érzékelteti az egyén és közösség kapcsolatát, melyben Szabó Gábor Jeruzsálemet megidéző filmjének jelenetei játszanak át Markó színpadi koreográfiájába. Az est harmadik részében Debussy szép, impresszionista zenéjére koreografált, erotikával, a csábítás és a vágy érzelmeivel átfűtött alkotást, az Egy faun délutánját láthatja a közönség, amelynek már 1912-es Nizsinszkij-féle bemutatója is megbotránkoztatta és elvarázsolta a párizsi publikumot. Zárásként pedig Markó klasszikus koreográfiájában, az 1985-ös Boleróban a Vágy az embereket a földbe tapossa, akik a legutolsó pillanatban fellázadnak. Az eredeti, női, illetve a most látható, 2001-es férfi verzió az elmúlt negyedszázad alatt körbeutazta a világot, a több száz előadás mindenütt zajos sikert aratott.