A provokátor

Írta: Seres László - Rovat: Hírek - lapszemle

Mintha évtizedes tabuk dőlnének össze. Hirtelen napirendre került a szociális állam radikális reformja, a lopakodó iszlamizációtól való félelem, és mindez új érveket szállíthat azoknak, akik nem a szociális államban, hanem a több egyéni felelősségben, több piacgazdaságban – nem utolsósorban: a kevesebb iszlámban – látják a megoldást,
 

 

“Ó igen, drágáim: ebben az értelemben mindannyian egyetlen, nagy családhoz tartozunk. Ugyanazok a hibák, ugyanaz a gyávaság, ugyanaz a képmutatás. Ugyanaz a vakság, süketség, a bölcsesség hiánya, mazochizmus. Ugyanaz a szabadosság, amit a szabadság égisze alatt csempésznek be. Ugyanaz a tudatlanság és a vezetői képesség hiánya, ami a muszlim betolakodóknak kedvez. Aztán a politikai korrektség hóbortja, ami adja alájuk a lovat.”
(Oriana Fallaci)

Mennyivel könnyebb lenne minden, ha Thilo Sarrazin neonáci lenne. Nagy lenne a megkönnyebbülés, általános az elhatárolódás, ja, ha neonáci, akkor nem kell a hülye téziseivel foglalkoznunk, mi kérünk elnézést, hogy így is ekkora vihart kavart. De nem, a Német Szövetségi Bank 65 éves igazgatósági tagja, Berlin volt pénzügyi szenátora nem neonáci, éppenhogy elkötelezett szociáldemokrata, akit most munkahelyéről és pártjából is el fognak távolítani, egy olyan kirakatper keretében, “amilyet a 17. század óta nem láttunk Németországban” – állapította meg kitűnő német-zsidó publicista, Henryk M. Broder.

A véleménydeformálók egy része, köztük a zsidó hitközség elnöke, persze rögtön átküldte Sarrazint a neonáci NPD-be, amely volt annyira stupid, hogy tényleg a bankár mögé állt, mondván, amit mond, az szalonképessé teszi mindazt, ami ők is régóta hirdetnek – hiába. A német nyilvánosság ezt nem vette be, nem kér a szélsőjobb tőkekovácsolásából, ellenben a netes szavazások, felmérések szerint olyan 80-90 százalékban Sarrazinnak ad igazat, szembemenve a teljes politikai osztállyal. A német pártok ugyanis baltól jobbig szinte egyöntetűen leugatták és persze lerasszistázták a különc bankárt.

Németország lassan két hete Thilo Sarrazinról beszél, pontosabban nem is annyira a téziseiről, hanem arról, hogy a csávó egyáltalán mondhatja-e, amit mond. Holott nem mond új dolgokat, csak éles hangon, adatcunamival alátámasztva ad elő eddig is ismert folyamatokat. Talán nem is volt még ekkora össztársadalmi vita a németeknél 1978 óta, amikor is egy amerikai tévésorozat eszükbe juttatta, hogy alig pár évtizeddel korábban indusztriális eszközökkel megpróbáltak megsemmisíteni egy egész népet Európa közepén; a projekt nem jött be, viszont azóta se kérdezték meg egymástól, hogy “akarsz róla beszélni?”. Végül kibeszélték. Valami ilyesmi történik most is.

 

támogatás
Pop up banner
ad joint40 ad dutch40 ad mazsok40 mti_hirfelhasznalo